Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Nagy Miklós: Egri hóstyai dalok

Nagy Miklós EGRI HÓSTYAI DALOK Eger város fontos kapui a XIX. században is állottak. A külvárosok, az ú.n. „hóstyák" ezekről a kapukról nyerték elnevezésüket. így a Hatvani-kapunál - a mai színháznál - a Hatvani-hóstya, az északi oldalon, a Széchenyi u. végén volt a Rác-hóstya, kissé keletre a Cifra-kapu, illetve Cifra-hóstya, délen, a mai Maklári-kapu, a Maklári-hóstyával. 1815-ben Déryné Széppataki Róza tett élethű leírást a Hatvani-kapuról: „Egyszerre csak előttünk termett a város, az ő szűk, sötét kapujával, mely körül nagy, nehéz láncok függtek. Ettől megijedtem: Jaj - mondám - itt be leszünk zárva. Beereszkedtünk a sötét kapu alá, nagy zörgést okozván a nehéz parasztszekér, hogy remegett belé a kapu tetején levő sötét épület. Fekete volt, mintha valami égő füstje maradt volna rajta a rég múlt időből, s mely sötét, rostélyozat két üregéből homályos, s busán nézett le néhány töredezett üvegdarab ...Jaj nekem... én ebben a fekete városban nem élhetek meg..."

1 A négy nevezetes kapun kívül voltak az egri hóstyák. A környezet inkább emlékeztetett falura, kis alacsony házak, az udvar mögött veteményes kert, gyümölcsfák. A házak között kis szatócsboltok, pékek, pincék stb. Itt élt többnyire szegényesen a hóstyai ember, aki reggel lement piacra friss zöld-féléket vitt, majd vagy ki a szőlőbe, vagy ha mosás vált szükségessé, az asszonyok a „meleg-vízre" mentek. Ott térdig érő vízben, szoknyájukat felhajtva, a dézsát maguk előtt tolva, elhelyezkedtek a vízben álló mosóasztalok mellett és mire a ruhák, ágyneműk, törülközők tiszták lettek és mama a puttonyt megrakta, amit a szőlőbe menet is használt és hazaértünk a Rác-hóstyára, akkor már nagyon jól esett a zsíros kenyér! A továbbiakban az egri külvárosok lakosságának népdalaiból, népies műdalaiból adok közre többek által gyűjtött gazdag anyagot. Vikár Béla (1859-1945) foglalkozását tekintve parlamenti gyorsíró volt, de szívesen foglalkozott a népmesékkel. A későbbiek folyamán lefordította a finnek népi eposzát a Kalevalát is. 1896-ban Rákóczi Izidornál megismerkedett az Edison-féle fonográffal, melynek alkalmazását felfedezte a magyar folklór, a népzenegyűjtés számára, ezzel óriási távlatokat megnyitva a népzenetudomány előtt. 1900-ban nagy érdeklődés mellett Sebestyén Gyula társaságában a Párizsi Világkiállításon mutatta be a fonográfot.

2 Vikár még 1899 decemberében megjelent Egerben és felvételeket végzett a volt Trinitárius templomban - mely ez időben kaszárnyaként működött —, ahová Heves megyéből (Nagyfüged, Adács, Mátraderecske, Tiszapély, stb.) gyűltek össze bevonuló fiatalok és az egri Dohánygyárban. Vikár a továbbiakban folytatta gyűjtéseit az ország különböző 1 Déryné naplója, 1955. 240. 2 GERGELY Pál 1947. 547