Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Császi Irén: Népi ájtatossági formák egy palóc közösségben

Összegzés A népi ájtatosság területéről két formát emeltünk ki. Az egyik szűk térben mozog, a Szent Családot hordozók csoportja a lakóházhoz kötött, egymás melletti két - három utcában figyelhető meg. A lakóház ebben az esetben a hívek nagyobb csoportja számára befogadóvá válik. A közösségi ájtatossági formák egy része (Szent Család-járás, lourdesi ájtatosság) is itt zajlik. A lakószoba, a kultikus tér vallásos funkciókat ellátó részei a Szent Család fogadására átalakulnak. A házi oltár erre az alkalomra készül el, s a szoba közepén a két ablak alatt az ájtatosság fő színtere lesz. Itt imádkoznak közösen az asszonyok, ez lesz a szentély, ami funkcióban a templomi rendet idézi. Az ájtatosságon résztvevő aszszonyok úgy viselkednek mintha a templomban lennének (érkezéskor térdet hajtanak, feszületet, képet csókolnak, a templomi szertartásrendet idézik).Ezek a cselekedetek, rítusok is érzékeltetik, hogy a parasztember a népi kultúrában kétféle időt él meg. A rítusok segítségével a szokásos, vagy profán időtartamból átléphet a szent időbe.

71 Ők maguk adnak szállást a Szent Családnak a jelenben, saját házukban, lelkükben. A Jézus keresők csoportja a község központjából a templomtól Ny-i irányban keresi föl a fontos szakrális pontokat. A következő évben a templomtól K-i irányban lévő kereszteket látogatja. A keresztek a térben a közösség környezetének szakrális inhomogenitását hordozzák, azon belül bizonyos funkciókat tekintve szakrális központokat alkotnak. Adott esetben még a templom funkcióit, vagy azoknak egy részét is viselik.

72 A szakrális események saját térstruktúrával rendelkeznek. A templom mint fő szakrális központ, „köteléket alkot föld és ég között".

73 Helyet ad a „félhivatalos" közösségi ájtatosságoknak is. Mindkét ájtatossági formában fontos helyet foglal el. A két vallásgyakorlási forma innen indul és itt végződik. A szent család képet ide hozzák megszenteltetni, az ájtatosság első napjának hajnali miséjére, a tagok a kilenc nap alatt gyakrabban látogatják a templomot majd itt zárják az éjféli misével az ájtatosságot. A Jézus keresők a templomtól indulnak és ide érkeznek a hajnali harangszóra s a templomban fejezik be ájtatosságukat. Az egyház a Szent Család-járás szokásának helyet ad, a plébános megáldja a képet, egy alkalommal részt vesz a szertartáson, az ájtatosságon gyűjtött pénzt egyházi kellékekre fordítja. A Jézus keresés függetlenebb az egyháztól. Az ájtatosságban résztvevők nem közlik minden esetben a plébánossal szándékukat. A szokásban nem vesz részt a lelkész. A harangozót kérik meg a templom nyitására. Egy ponton kap helyet az egyházi rendben: az asszonyok által összegyűjtött pénzből misét mondatnak a Jézus keresőkért. A szokások résztvevői azokból az asszonyokból kerülnek ki, akik rendszeresen járnak a templomba. Míg a Szent Család ájtatosságban kis csoportok vesznek részt, addig a Jézus keresésben együttesen jelennek meg. Az asszonyok vallásossága érzelmeiket fokozottan irányítja. Érzelmeiknek nem tudtak gátat szabni, amikor a szálláskeresés alkalmával összegyűltek, egy asszony keserves sírásba tört ki, saját életének bánatát panaszolta. De nem leplezték sírásukat az ájtatosságok alatt sem, mikor Mária szálláskereséséről énekeltek. A történetekből áhítat sugárzik, ami nem egyszer kitörő érzelmekre készteti a hallgatókat. Ez az aktív, intenzív vallásosság az ájtatosság fennmaradásának kedvezett. A népi vallásosság formáinak alakulásában fontos az egyház szabályozása. Előírásaival, kedvező hozzáállásával ösztönözheti fennmaradását egy népi ájtatosságnak, vagy azáltal, hogy nem szorgalmazza a vallásgyakorlási formát, kikerül érdeklődése köréből. így csökkenhet az igény fennmaradásukra. 71 LENGYEL Ágnes - LIMBACHER Gábor 1997. 28. 72 BARTHAElek 1992. 55-56. 73 ELIADE Mircea 1987. 35. 537