Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Császi Irén: Népi ájtatossági formák egy palóc közösségben

Az előimádkozó asszony vezeti az ájtatosságot. Helye az oltár előtt van, elkülönülve az asszonyoktól. Vezetésével másfél, két órán keresztül végzik az ájtatosságot. Mária éne­keket, lorettói, Szent József vagy Jézus szíve litániát mondanak, elhangzik a Szent Család olvasója. Ismerik és éneklik a Vak kovács nyomorék leányának gyógyulásáról szóló tör­ténetet. 23 (7. ének) Nyomtatott egyházi füzetből éneklik s ebből sokszorosítják egymás­nak is. 24 A szállást kérő Máriát a kovács is elutasítja, de nyomorék leánya az istállóban helyet készít neki, jó cselekedetéért vak szeme kinyílik, béna karjai pedig kinőnek. A le­gendát Bálint Sándor, Manga János és Kriza Ildikó tanulmányozta. 25 Bálint Sándor úgy véli, hogy a középkori karácsonyi játékoknak egyik önállósult Provence-i mozzanata volt Mária és József szálláskeresése, a nyomorék leány csodás gyógyulása. Amelyet az Anasz­tázia legenda is ihletett. Manga János e történetnek cseh, szlovák, horvát párhuzamaira is rámutat. Kriza Ildikó kutatása a kezetlen lány csodás gyógyulását, apokrif motívumként elemzi. Területünkön az éneket versszakokra szétbontva éneklik, így szerkezetet adva az ájtatosságnak. A versszakok között olvasót mondanak. így a 13 szakaszból álló éneket az ájtatosság végére fejezik be. Zárásként felajánlják az egész családot a Szent Család oltalmába. Az ájtatosság átlagban 5-7 óráig tart naponta. Az alkalom végén szokás volt a szerény vendégeskedés. A háziak süteménnyel kínálják a jelenlévőket. Majd a vendégek elköszönnek a háziaktól. A Szent család kép az oltáron marad, körülötte égnek a gyertyák a mécsesek. A háziak közül a vallásosabb asszonyok, főként az idősek virrasztottak, imád­kozással töltötték az éjszakát. „Van aki ott szuny ázott, van aki lefeküdt, mi virrasztottunk, az Úr angyalát mondtuk hangos szóval. A férjem is igen vallásos volt, Ő a konyhában imádkozott én meg az első házban egymagam". 26 Másnap a házbeliek napközben több­ször is fölkeresték a képet, hogy fohászkodással üdvözöljék. Azon a napon munkatilalom volt. „Előre megfőztem, nem dolgoztunk mi asszonyok (Zám Istvánné Laska Anna) Több időt tudtak az oltárnál tölteni az imádkozással. Ezen a napon rendszeresen gyóntak a temp­lomban. Szokás volt egy szegény család megajándékozása." A háziak közül valaki ebédet vitt egy szegény családnak. „A szegény családot elláttuk koszival. Ruhaneműt is adtunk, mintha a Szent Családnak adnánk." (Özv. Balogh Józsefné Gál Margit sz. 1913.) Ma ezt a szokás-mozzanatot a pénzgyűjtés váltotta fel. Aznap este a „banda" tagjai kikérték a képet és a következő családhoz vitték, ahol már várta az ájtatoskodók közössége. Ez a cselekménysor nyolc napon keresztül azonos a ki­lencedik, utolsó napon változik annyiban, hogy a képet az állandó őrzőjéhez viszik. Itt vál­tozik a háziasszony befogadó köszöntése. Eltérő a többitől, mivel hosszabb időre itt marad a kép. A képet az utolsó háznál a házi oltárról másnap, az állandó helyére a kaszli tetejére helyezik, hol egy éven keresztül áll. Ezzel fejeződik be a kilenc napig tartó ájtatosság. 23 MNT II. 390-392. 24 SKARUPAM. Válogatott... 25 BÁLINT Sándor 1989. 46-49., MANGA János 1947. 270-274. KRIZA Ildikó 1977. 37-50. 26 Özv. Balogh Józsefné 519

Next

/
Thumbnails
Contents