Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres Gábor: Népi jogszokások kutatása Heves megyében

Az örökösödési szokások körében a századfordulón tapasztaltakhoz hasonló képet kapunk. A szülők halála után a birtok, a ház, a föld a fiúé lesz, ezt még életükben ráíratják, rendszerint szerződéssel, de a végrendeleti meghagyás is általános. A lányok pénzbeli juttatást kapnak, amely alig üti meg a köteles rész mértékét: „Úgy gondolják, hogy a fiú gyermek van hivatva arra, hogy feltartsa az apai vagyont és az apa családi nevét." 37 A fiú ági örökösödés már az előző gyűjtés idején is csak jogszokásként élt, hiszen az állam törvénye az egyenlő osztály elvét mondta ki. Az arányok azonban változtak a negyven évvel előttihez képest. Ennek mértékéről adatok nem állnak rendelkezésre, de más forrá­sok mellett Znakovszky is ír a változásról: „Sajnos ez is kimegy már a szokásból és a leánygyermek kezdi követelni az őt megillető részt." Az ősiséggel kapcsolatban is marad­tak fenn jogszokások: Az apai, nagyapai vagy dédapái vagyonhoz görcsösen ragaszkod­nak, ezt még áldozatok árán sem engedik felosztani. A szülők által szerzett vagyonból jut­tatnak a leány gyermeknek vagy ennek leszármazóinak, de az „ősi jussból" már nem akar­nak engedni. Sokszor bocsátják perre a dolgot - ahol rendszerint kiegyeznek - de a leány­nak illetve férjének nem szívesen adnak oda, mert az már „más család." A válaszok közül az érintett családi jog és öröklési jog a legkimunkáltabb rész, de a kérdésekben előre ha­ladva egyre ritkulnak a válaszok, s a dologi és kötelmi jogi részek már csak töredékek A férfi - családban elfoglalt - domináns helyével függ össze az a kötelmi jogi kérdés, mely szerint a férfi jogosult ügyletet kötni az egész családot érintő ügyben, az asszony nem. Bár a családi kasszát az asszony kezeli, a nagyobb értékű ügyletekre a férj jogosult, tehát a népi jog szerint csak ebben az esetben érvényes. Az ingatlan mellett a nagyobb ér­tékű ingóság is mindig a férfi nevére került (marhalevél). A dologi jog körében szokásos volt a tilosban talált jószág beterelése a terület gazdá­jának óljába, melyhez a tulajdonos csak kiváltással juthat hozzá, mely a kár összegét fe­dezi. Hasonló eljárás a tilosban járó ember zálogfizetése. További vizsgálatot igényelt vol­na a szomszédba tévedt baromfi agyonütéséről és visszadobásáról szóló általánosnak mondott jogszokás. A kérdőívekre jogi alkalmazottak gyűjtötték a válaszokat, így érdemes a velük kapcsolatos sztereotípiákra kitérni. Papp László azt írja módszertani kérdésekkel fog­lalkozó tanulmányában: 38 „Az adatszolgáltatókat első alkalommal a nép bizalmában lévő személy kíséretében keressük fel. Inkább a pap, tanító vagy más semleges személy, mint a jegyző kísérjen bennünket, akinek a megjelenésétől a nép gyanút fog, különösen, ha a kérdések természetét (ti. jogi), adóztatást, vagy más kellemetlenséget sejt, s a kiválasztott adatszolgáltatókat nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk őszinte megnyilatkozásra bírni." Znakovszky Józsefnél az ügyvédekről találhatunk a nép körében gyűjtött pejoratív értelmű történetet, 39 mely szerint az ügyvédet tímárnak, bőrnyúzónak mondják Egerben a palóc atyafiak. Azért dr. Tolvaj nevű ügyvédnek adták a pert, mert „az a legbecsületesebb ki meri írni a nevét." Znakovszkytól nem maradt fenn adat arról, hogy milyen módszerrel kapta meg a kérdőívre a válaszokat. Temesfalvy Antalról azonban tudjuk, 40 hogy nem maga járt az adatközlőkhöz házról házra, hanem a községet évtizedek óta ismerő férfiak közlése alap­ján írta a válaszokat, a vizsgált falvakból választott magának segítőket: 37 ZNAKOVSZKY József 1941. 6. 38 PAPP László 1948. 10-11. 39 ZNAKOVSZKY József 1941. 9. EA. 001192. 40 TEMESFALVY Antal 1941.2. 496

Next

/
Thumbnails
Contents