Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres Gábor: Népi jogszokások kutatása Heves megyében

Veres Gábor NÉPI JOGSZOKÁSOK KUTATÁSA HEVES MEGYÉBEN Néprajz és jog A népi jogszokások elnevezés is jelzi, két tudományterület határmezsgyéjén járunk. A néprajztudomány a történeti - társadalmi tudományok egyik ága, amely a népi kultúra vizsgálatával foglalkozik.

1 Néprajzi kutatásaink során gyakran vizsgálunk olyan kérdéseket, amelyeket átszőnek valamely közösség vagy szerv által alkotott szabályok, s ezek végrehajtását az adott szerv vagy testület illetve az általa megbízott személy hivatott ellenőrizni. Az esetben, ha a szabály és a viselkedés között ellentmondás, meg nem felelés áll fenn, a vétkest szankcionálják. A jogtudomány a jogrendszer különböző ágait kutatja. Ezen belül a jogtörténet az a tudományág, amely a jogi felépítmény elemeit, az egyes jogintézményeket, a szakjogtudományok differenciálódását, fejlődését vizsgálja az egyes történeti korokba helyezve, jogi szempontok szerint.

2 A néprajztudomány számára fontos társadalmi jelenségek is a múltban gyökereznek. A népi jogszokások vizsgálatánál a jog oldaláról elsősorban a már említett jogtörténet tudománya segítheti a kutatót. A néprajztudomány a népi kultúra kutatásánál azokat a szabályokat is tanulmányozza, amelyek a közösségeket (etnikai csoportok, faluközösségek stb.) összetartják, működtetik. A jogtörténet jogszabályokról beszél, az ezt létrehozó erőt, hatalmat pedig jogforrásnak nevezi. De ezen túl e fogalommal jelöli magát a jogszabályt is, melyből jogainkat, kötelességeinket megismerhetjük. A jogforrások közé tartozó szokásjog az a területe a jogtudománynak, melyre a néprajztudomány figyelme is ki kell, hogy terjedjen. Érdemes felhívni a figyelmet a szokásjog és a jogi szokás különbségére is.

3 A jogtudomány a jogszabály definíciójában az állami kikényszeríthetőséget alapvető ismérvként adja meg. A jogi tartalmú szokásokat jogi szokásoknak, ezek közül azokat melyeknek az állam a maga eszközeivel biztosítja érvényesülését, szokásjognak nevezzük. A szokásjog lehet országos és helyi érvényű. Az utóbbi kisebb-nagyobb tájegységekben, településeken vagy azonos foglalkozást űzőknél érvényesül. A legideálisabb állapot lenne a jogrendszerben, ha a társadalomban fejlődött jogi szokások közül minél több vált volna állami elismerés és kikényszeríthetőség mellett, szokásjoggá, illetve törvénnyé. A jogi szokás a törvénnyel gyakran nem egyezik meg így nem erősíti azt. Abban az esetben, ha a jogalkotó nem veszi figyelembe a társadalomban elfogadott jogi szokást és ugyanazt a jogterületet egy ezzel ellentétes törvénnyel szabályozza, törvényrontó szerepről beszélhetünk. Az em1 Magyar Néprajzi Lexikon, 1980. III. 750-751. 2 CSIZMADIA Andor 1991. 7-8. 3 CSIZMADIA Andor 1991. 73-74. 487