Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

De rendelkezésre álltak a testi igények kielégítésének különböző formái is. Szegény asszonyok - főleg a nyári vásárban - ivóvizet kínáltak, azzal kerestek néhány fillért. Keresettek voltak a lacikonyhások sátorai is, az étkezés után pedig az italmérések következtek, ahol le lehetett tudni a sikeres vásári ügylet után elengedhetetlen áldomást is. A vásár rendkívül fontos találkozási alkalom volt, sok információ, tudás átadásának és átvételének helyszíne, ahol - leszámítva a legidősebbeket és a legkisebbeket — mindenki igyekezett megjelenni. Az is kiment nézelődni, érdeklődni, aki semmit nem akart vásárolni: nézegette, próbálgatta a holmit - nézelődött. Az asszonyok az eladásban és a vételben is érdekeltek voltak: azt tartják, hogy pl. a malacot az asszonyok maguk is adták, némelyik „huncutabb volt, mint az ember". A gyerek már kicsi korában ment az anyjával: nézelődni, vagy fölpróbálni a cipőt, csizmát, amiben aztán iskolába ment. Találkozási alkalom volt a vásár rokonokkal, más falubeliekkel, s távolabbról jött árusokkal: ilyen módon a közeleb-bi és a távolabbi világ megismerésének helyszíne, egyben a paraszti életmód elengedhetetlen jeles napja, 2. Néhány szó a piacokról Tiszafüred lakosságának számottevő részét alkotta a nem mezőgazdasági népesség,

23 így már a két világháború között is jelentős forgalmat bonyolítottak élelmiszerekből a hetipiacok. A mai piactér a zöldség- és baromfipiacnak adott helyet, s külön tejpiac működött. A lakosság tejjel való ellátásában fontos szerep jutott azoknak a gazdáknak, akik a városban házhoz hordták a tejet és a tejterméket. Ok hordták ezekre a helyekre a baromfit, tojást, s más, előre kialkudott élelmiszert is. A tejpiacon árulták a juhászok a sajtot is. A környező tanyákról sokan hordták csütörtökönként a tejet, de főleg túrót, fakanállal kicsit megdíszített, hólyagpapírba, nyáron torma- vagy szőlőlevélbe bugyolált vajat. Voltak kofák is, akik a környező településeken és tanyákon felvásárolt tejterméket adták tovább Füreden. Felbukkantak a tejpiacon olykor gyümölcsárusok is. A tiszafüredi piac a második világháború előtt - kevéssé aztán az 1950-es évektől jószerével az egész egykori járás területéről vonzott árakat és árusokat. „Legtöbb asszony Bábolnáról járt ide a csütörtöki piacra. Mint a liba, úgy fehérlettek a gáton, ahogy jöttek a batyuval."

24 Jöttek piacozók Poroszlóról, Egyekről, Tiszaszőlősről, Nagyivánból, a kocsi legelőről, a Rétről, a környező tanyákról. Sokan jártak a közeli Tiszavalkról, ahonnan gyalog is át lehetett jönni. A második világháború után igen sokan veszített korábbi jelentőségéből a füredi piac, ami elsősorban a gazdálkodás átalakulásának, kevéssé az új típusú üzletek, szolgáltatás kialakulásának volt a következménye. 3. A vándorkereskedelem és a vándoripar emlékeiből Az árucsere szervezett formái mellett, a második világháború időszakáig, alkalmanként az 1950-es évek végéig megfigyelhető a vándoripar és -kereskedelem hatása. Korábbi jelentőségét elsősorban komplementer jellege adta: olyan árut és tevékenységet 23 VADÁSZ István 1995. 70-72.; SZABÓ István 1974. 95. 24 Pallagi Imre, szül. 1907. 443