Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

szabva a lokális központokként működő kisvárosoknak. E változás egyaránt érintette a vidék közlekedési viszonyainak kiformálódását, falvak és mezővárosok társadalmi rétegződését, egészében azt a szerepkört, amit a táj Északkelet-Magyarország és a Magyar Alföld táji kapcsolatrendszerében betöltött.

7 Az árucsere szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy a kézművesiparok és a kereskedelem vonatkozásában a Közép-Tiszavidék mezővárosai lokális központi szerepkört látnak el a XIX-XX. században, ami egészében választ ad arra, hogy miért másodlagos jelentőségű ebben az időszakban a városok szerepe. Különösen Tiszafüred rendelkezik már a XIX. században is jelentékeny kereskedelmi körzettel: 1828-ban a Közép-Tiszavidék kereskedőinek egyötöde a tiszamenti mezővárosban található.

8 A fentiek elsősorban azt jelzik, hogy a Közép-Tiszavidék gazdasági-kereskedelmi kapcsolataiban a XIX. század derekától jelentős átrendeződés zajlik le, ami mind a belső, mind a külső gazdasági érintkezések vonatkozásában közvetlenül hat ki a térség falvainak és mezővárosainak gazdálkodására és életmódjára, a népesség társadalmi rétegződésére. Markánsan válnak el a vidék termékei és kézműves készítményei a külső, importált javaktól, s nem utolsó sorban ez adja meg a táj hagyományos népi műveltségének „átmeneti" jellegét is. A települések foglalkozási megoszlása és térségi hierarchiája aláhúzza a kisvárosi jelleg gazdasági és műveltségi szerepét, s tartósan másodlagossá teszi a vásárok és piacok jelentőségét. A fentiek persze nem jelentik azt, hogy nem jár gazdaságtörténeti és (főként)«néprajzi tanulságokkal e térség vásárainak „feltárása", történetük megismerése, hiszen működésükre - szekunder szerepük ellenére - igaz mindaz, amit a néprajz a vásárok és piacok kultúraszervező és -közvetítő szerepéről korábban igazolt.

9 Alább a térség meghatározó jelentőségű települése, a táj földrajzi középpontja, Tiszafüred árucseréjének, elsősorban vásárainak néprajzához közlök újabb adatokat. /. A vásárokról Dankó Imre kutatásaiból tudjuk, hogy a tiszafüredi vásár jelentőségét a település földrajzi helyzete és kézműveseinek, kereskedelmének lokális gazdasági ereje adta meg. Középkori vásárszabadalmát nem ismerjük, az újkorit 1744-ben nyerte el, amit 1830-ban újítottak meg és bővítettek ki. Az 1892-ben készült vásárlajstrom szerint Tiszafüreden - a piacok mellett — évente 4 vásár volt. Ezek határnapjai január 4., április 15., augusztus 4. és október 3. voltak, de ha ezek a napok nem hétfőre estek, akkor a sokadalmat a határnap előtti hétfőn kellett megtartani.

10 Még a második világháború utáni években is évi 4 vásárt tartottak Tiszafüreden: az elsőt újévi vásárnak, az áprilisit Szent György vásárnak, a következőt nyári vásárnak, az őszit pedig Szent Mihály vásárnak emlegették. Az országos vásárok mellett minden hónap első csütörtökjén hónapos vásárt tartottak. A közös gazdálkodás időszakában, az 1950-es évektől már általában csak két sokadalmat tartottak. A havi vásárok állatvásárok voltak, kirakodóvásár csak az országos sokadalmakkor volt. 7 VADÁSZ István 1995.; SZABÓ István 1974. 92-97. 8 VADÁSZ István 1995. 66. 9 Összegezve: DANKÓ Imre 1977. 367-387. 10 DANKÓ Imre 1977.29. 438