Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Selmeczi Kovács Attila: A palóc csűrközösség

kezdődhetett meg, amihez a családszervezeti változáson kívül hozzájárultak a telekprob­lémák, a különböző birtokjogi viszonyok, a falu szűk betelepítettsége. 25 Bár az urbáriu­mokban feltűnnek adatok a XVIII. századból „együtt lakó, de külön kenyéren élő roko­nokról, elsősorban testvérekről" is, ez általában határesetként fordul elő. 26 A kérdéssel kapcsolatos legkorábbi adatot Mikófalváról (Heves m.) ismerjük egy 1727. évi seqestra­ciós ügy kapcsán, amely Kovács András vagyonának elosztása során jelöli meg, hogy „a csűr a három férfié lett". 27 A még megtalálható tárgyi emlékek a múlt század utolsó harmadáig visszakövet­keztethető adatokat nyújtanak. Több vizsgálat szerint a palóc udvar csak az 1870-es évek­től kezdett osztódni, ettől az időtől követhető nyomon a hosszúházak építése. 28 A nagy­család felbomlásával létrejövő hosszúházas építkezés és ezzel együttjáró csűrközösség kizárólag a rokonságban álló kiscsaládok között állt fenn. A csürközösség tulajdonképpen rokoni viszonyt jelentett, az egykori közös gazdálkodást folytató családok vagy azok köz­vetlen leszármazottainak új társadalmi és gazdasági kapcsolatát. Ez még nélkülözi a kis­családokat jellemző teljes önállóságot, mert a közös udvar és a gazdaságok tartozékainak közös használata egymáshoz hangoltságot és bizonyos egymásra utaltságot őrzött meg. A már szétköltözött, de egy portán, udvarközösségben lakó kiscsaládok gazdálkodásának olykor a legidősebb férfi részben továbbra is irányítója maiadt. A külön háztartásban élő rokonok a jelentősebb munkákat, mint pl. az aratást, a gabonabehordást vagy a cséplést továbbra is gyakran közösen végezték. A hosszúházat alkotó lakások tulajdonosainak megváltozása hatással volt a beltelek használatának módjára. Ez elsősorban az ingatlan megosztásának mértékében jutott kife­jezésre. A legtöbb esetben a közös udvarra beköltöző idegenek elkerítették a használatuk­ba vásárlás révén került területeket, így a rokonok által korábban közösen használt tar­tozékokat is megosztották. Az udvart kerítéssel elválasztották, a csűrt középen elrekesz­tették, aminek következtében annak eredeti szerepköre megszűnt. A közös beltelekről elköltöző rokon pedig nem egy esetben magával vitte házrészét, gazdasági épületeit, sőt a csűrnek az őt megillető fele vagy negyed részét is. 29 Idővel a közös udvaron élő kiscsaládok leszármazottai is rákényszerültek a további építkezésekre. Ez esetben azonban már jobbára az egymás közötti megegyezés szabta meg az újabban emelt épületek sorrendjét. Nem egyszer előfordult, hogy a hosszú lakó­porta mindkét oldalát beépítették lakóházakkal, így valóságos utcává alakult át az egyko­rijobbágyudvar, különösen akkor, ha oda idegenek is beköltöztek. 30 Ennek következtében a hosszúházas közös udvaron az egymást követő lakások lakói között az egykori rokoni kapcsolat helyére a szomszédi viszony lépett. Ez pedig a csűrközösség és egyben a nagy­családszervezet végleges felbomlását eredményezte. 25 GUNDA Béla 1963. 129. 26 VERESS Éva 1958.386. 27 BAKÓ Ferenc 1965. 199. 28 Vö. FODOR Ferenc 1930. 42; NAGY Benjamin 1960. 68. 29 Pl. Felsőtárkányban (Heves m.) 1962-ben Bakondi József portáján álló gerendavázas csűrt az unokatestvér segítőivel „középen elfürészeték, az ő részét elbontották és elvitték". Fedémesen (Heves m.) a három örökös elbontotta a csűrt, és a lakóház építéséhez használható faanyagot arányos elosztották egymás között. 30 Jó példát nyújt erre NAGY Benjamin 1960. 71-72; SVECOVÁ, Sona 1967. 419

Next

/
Thumbnails
Contents