Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Selmeczi Kovács Attila: A palóc csűrközösség

tos módon sohasem építettek több csűrt a beltelekre,

9 hanem a már ott lévő tárolóépületet közösen használták. A csűrhasználatnak ezt a sajátos formáját, ami a hosszúházak kialakulásával jelent meg, csűrközösség néven tartja számon a szaktudomány.

10 A palóc falvakban a közös csűrhasználat általánosan ismert volt. Elterjedtsége a nagycsaládok felbomlásának következtében erősödött meg. A csűrközösséget a közös beitelken lakó, egymással rokonságban álló kiscsaládok alkották. Jelentősége a gépi cséplés elterjedéséig, általában az 1920-as évekig érvényesült, amikor a csűr középső helyiségében, a szérűn kézzel csépelték el a gabonát. Annak ellenére, hogy a csűr munkaterét közösen használták, a tárolóhelyiségeket arányosan megosztották egymás között. Amint Mikófalván (Heves m.) említették, „ha a csűr két testvéré vót, az ágak [rakodóhelyiségek] külön vótak, az egyik ezé, a másik amazé, de a szűrűt közösen hasznáták". ' ' Más visszaemlékezés szerint „egy hadnak egy csűrje vót. Amikor apámék szétvátak, az egyik ág az egyiké, a másik a másiké lett, mindig megegyeztek a szűrű használatában".

12 Az 1960-as évek közepén Szentdomonkoson (Heves m.) Sike Ferenc és Ágoston által lakott szalagtelken (Szabadság u. 48) a századfordulón épült favázas, ravásfalas csűrt közösen használta a két testvér. Az átjárható folyosó, a szérű két oldalán elhelyezkedő tárolóhelyiségeket ugyan deszkafal és ajtó határolta, mint egyéni tulajdont, azonban a középső rész közös használatban állt. „Mi négyen vótunk testvérek, két fijú, két ljány. A két fijú itt maratt egy portán. A csűrt közösen hasznájuk ma is. Az ágakat külön, de a szérűt, a csűrajját közösen."

13 Noha birtokjogilag a csűrépület fele illette meg az egy portán lakó két tulajdonost, azonban ha alaprajzilag arányosan megosztották az épületet, a csűrfolyosó elveszíti alapvető funkcióját. Ugyanis nemcsak a hagyományos kézicséplés vagy nyomtatás színtereként játszott fontos szerepet, hanem az udvart keresztben lezáró terjedelmes épület szérűjén át lehetett szekérrel megközelíteni a csűr mögötti rakodókertet. A középső elválasztás a közlekedést is lehetetlenné tette. A Borsod megyei Mályinkán (Petőfi u. 32.) az 1930-as években úgy építettek újjá egy régi csűrt, hogy a tárolóhelyiségek alatt mindkét oldalon azonos méretű istállót és fölé tárolóteret emeltek, ami különálló tulajdonlást jelentett, viszont a középső nyitott részt még az 1960-as években is közösen használták (2. kép). Három örökös esetén a csűr tárolóhelyiségei az előbbi módon oszlottak meg, a harmadik fiú, rendszerint a legfiatalabb a csűrhöz toldott félereszes pelyvást, ill. az átjáró fölötti padlásteret vehette birtokba. A csűrfolyosót, a szérűt ez esetben sem engedték át tárolás céljára, hanem az továbbra is közös használatban maradt.

14 A csűr négy birtokos részére való megosztását a csűrös kertes településű Mikófalváról (Heves m.) Bakó Ferenc közölte. „Gyakran a kert és a csűr több család közös tulajdona volt, így a Kovács-Matyó had csűrjét egy válakozásnál négy részre osztották. A szérű közös volt, a két ágat viszont két-két részre rekesztették el."

15 A Heves 9 Györffy István a felföldi és a dunántúli hosszúházas beltelkekkel kapcsolatban állapította meg, hogy „csűr, pajta azonban a sorházas telken is rendesen csak egy van, mely ilyen esetben hátul, a kert végén foglal helyet". GYÖRFFY István 1935. 228. 10 Vö. GUNDABéla 1977. 548. 11 Göböly Gergelyné (1905) közlése, 1965. 12 Kovács Busa András (1882) közlése, 1964. 13 Sike Ágoston (1921) közlése, 1966. 14 Hasonló megoldást közöl Nagyvisnyóról (Heves m.) NAGY Benjamin 1960. 78. 15 BAKÓ Ferenc 1965. 191. 416