Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Paládi-Kovács Attila: Medvesalja földje és népe

nevezte. Petőfi pedig 1845-ben Várgedéről Vecseklőre, szavaival élve „egy barkó faluba" kirándult.

108 Reguly 1857-ben „Barkó járás" néven emlegette az egész serkei járást, ahová a medvesalji és erdőháti falvak tartoztak. „A Barkóság Gömörben a hegyekbül a Rima fele, a partok aljáig" [tart]. Sőreget, Almágyot, Csornát is odavette, s megjegyezte „Zabaron van a legbarkóbb" [nép].

109 1867-ben írják először, hogy Sőregen, Almágyon, Péterfalán, Cereden, Dobfenéken és Bkston palócok, az ún. Erdőháton pedig barkók laknak.

110 IIa Bálint a Gortva felső völgyét (Sőregtől felfelé), vagyis a Medvesalját egyenesen Palócföldnek nyilvánította, szemben a Hangony-völgyi Barkók földjéve\.

u

' Medvesalján mindkét népcsoportnevet ismerik. Ma már szívesebben vállalják a palóc, mint a barkó népnevet. Utóbbit inkább a Gesztete, Péterfala, Jeszte, Détér falucsoportra vonatkoztatják. A palóc népnév újkeletű vállalásában az irodalomnak, a sajtónak, az értelmiségnek is biztosan szerepe van. Mindkét népnév a környezet által rájuk ragasztott név: a palócot inkább a nógrádi, hevesi tájakon, a barkót pedig a borsodi, gömöri oldalon használták a XIX. században a föld népének megnevezésére. Medvesalja népének viszonylagos homogenitása, zártsága, középkorig követhető folytonossága, népességet kibocsátó, a szűkebb hevesi, nógrádi, borsodi környezetnek, s az Alföldnek is telepeseket adó szerepe az, ami ezt a kistájat igazán figyelemre érdemesíti. Megmaradásában e nép életrevalóságán, szívósságán, hagyományőrzésén és konzervativizmusán túl, szerepe volt annak, hogy időről időre képes volt a megújulásra, s viszonylag rövid ideig szenvedett a töröktől. Fülek várát 1593-ban (40 évi hódoltság után) visszavívták a töröktől, s csaknem száz évig székhelye volt aztán Nógrád mellett Heves és Pest megyének is. A Medves erdő rengetege pedig oltalmat nyújtott e népnek a hadak vonulásakor. IRODALOM BAKÓ Ferenc 1981. Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései. Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól. Agria XVIII. 243-289. 1983. A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában. Agria XIX. 325-374. 1989a. A palóc etnikai és műveltségi csoport fő jellemzői. In: BAKÓ Ferenc szerk. Palócok IV. 821-889. Eger 1989b. A falvak kapcsolatrendszere Palócföldön. In: BAKÓ Ferenc szerk. Palócok II. 221-235. Eger BALOGH Pál 1902. A népfajok Magyarországon. Budapest 108 Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1968. 178-179. 109 REGULY Antal 1975. 37, 41, 42. 110 HUNFALVY János szerk. 1867. 88. 111 ILA Bálint 1976.

1. 71-76, 134-144. 409