Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Paládi-Kovács Attila: Medvesalja földje és népe

A leghíresebb állatvásárokat a XIX. században is Rimaszécsen tartották. (Ezért vitték át az erdőháti járás székhelyét Serkéről Rimaszécsre.) Az 1820-30-as években a délgömöri magyar kupecek bejárták a hódmezővásárhelyi, szentesi, kecskeméti, mezőtúri marhavásárokat, ahol tinókat, ökröket vásároltak össze.

88 1867-ben írják, hogy „a Gömör megyei földnép, mint marhakereskedő ismeretes -, alföldi marhával kereskedik, melyet a rimaszombati és rimaszécsi vásárokon szokott eladni."

89 Noha az Alföldön gyakran rimaszombatinak vélték (és nevezték) őket, többségük az Erdőhát és a Medvesalja falvaiból került ki. Lakóhelyüket talán ők maguk sem akarták elárulni. Ennek vélhető okára Reguly sorai világítanak rá: " A Domaháziak öszveköttetésbe vannak az alföldi ló tolvajokkal. Veipeléten van atyafiságuk, és mit a sarusoknál (dél-gömöri reformátusok) lopnak, azt oda viszik, és az ott lopott jószágot egész Temesvár tájékárul ide hozzák."

90 Jelentősnek mondható a vidék sertés- és juhkereskedelme is. Nógrádból csapatostul hajtották a makkon hizlalt disznókat a Garam-vidéki bányavárosokba, az Erdőhátról inkább Észak-Gömör városkáiba.,A' sertéseket a' bányavárosok, a' beszterce bányai, micsinyei, 's más Zólyom vármegyebeli kupeczek szedik öszve.

91 Fülekpilis és Guszona disznót hizlalt, juhot tartott inkább, mint marhát. Mindkettőnek hegyes, vízmosásos, erdős határa volt.

92 A Felföld két alrégiója között húzódó vásárövezet (Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa) csomópontjai között több olyan is volt (pl. Rimaszécs, Tornallya, Putnok, Balassagyarmat), amelyet állatkereskedelemre szakosodott közeli falvakban élő kupecek népes csoportjai szolgáltak ki. „E vonal mentén állatkereskedelemre és vonóállat betanítására szakosodott magyar falvak egész füzére sorakozott. Ezeknek a paraszt-kupec népe évszázadok óta közvetítő állatkereskedelemmel foglalkozott. Azaz a központi magyar népterületről hajtott fel tömegesen szarvasmarhát és lovat az említett vásárövezetbe, ahol a felföldi szlovákságnak és a bányavárosok német lakóinak adta el."

93 Gömör, Nógrád, sőt Hont és Bars megyében is egész falvak rendezkedtek be arra, hogy az Alföldön vásárolt fiatal tinókat 2-3 évig igázzák, aztán felhizlalva eladják.

94 Vérmérséklet, szorgalom, mentalitás A népkarakterológia ingoványos terület, mégis szólni kell azokról a sztereotípiákról, az egész csoportra vonatkoztatott tulajdonságokról, amelyekkel a Medvesalja népét jellemezték. Ezek egy része igen régi és a tágabb magyar környezetre vonatkozik. Bél 1735ben közmondásként említi, hogy „ Magyar jobbágy perlötárs ". Hangsúlyosan közli, hogy a Nógrád megyei magyar parasztok lusták, a telet henyéléssel töltik. Velük szemben a 88 FÉNYES Elek 1837. III. 137. Péterfaláról 1806-ban azt írják, hogy lakosai „a paraszti élettől elhúzódnak" (Vitae media a rusticatione petunt.) Kereskedéssel foglalkoznak és a Pest felé utazókat szokták tartani (szállásolni). BARTHOLOMAEIDES, Ladislaus 1806-1808. A kupeckedő gazdák a 20. században is elhanyagolták a földműves munkát (Bást, Domaháza). 89 HUNFALVY János szerk. 1867.208. 90 REGULY Antal 1975. 43. 91 FÉNYES Elek 1837. II. 208. 92 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982b. 384. Lásd még: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 146. 93 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 68. 94 Vö.VIGA Gyula 1990. 117-128., GALGÓCZY Károly 1855. 141,309,327,331. 406