Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Paládi-Kovács Attila: Medvesalja földje és népe

Szláv eredetű községnevek csupán a Medves-vidék külső, déli zónájában találhatók (Zabái; Pogony, Zagyva, Róna). Barna község neve azonban valószínűleg a 'sötét'jelentésű barna melléknévből származik. Ezt a szót a hazai német (szász) nyelvből vette át a magyar , tehát a köznév sem lehet szláv eredetű. Cered, Tajti és Vecseklő neve ismeretlen, illetve bizonytalan eredetű. Közülük Cered a legrégibb, nevében cser szavunk szláv megfelelőjét sejtik. Tajti és Vecseklő csak a XV. században vált ki Bást határából. Családés dűlőneveik kezdettől fogva magyar népességről vallanak, noha Tajti falu helyén már előbb feltűnt a Tótrét, Tótülés helynév.

42 Aligha szükséges az ország távoli vidékéről „ültetett" telepesekre gondolni. Meglehet, hogy Zabar, Pogony, Cered lakosai akkor még részben szlávok voltak, s erdőt irtottak ott, ahol Tajti falu kialakult. Kontinuitás és újkori migráció Az ún. „palóc centram"-hoz tartozó falvak település- és népesedéstörténetének vizsgálata azzal a tanulsággal járt, hogy a XVIII. században a nógrádi kutatópontokon viszonylag alacsony a „törzsökös"-nek számító családnevek részaránya. Magasabb az új családneveké, s ezek között több-kevesebb szlovák név is található. Rimóc és Ludányhalászi esetében csupán a nevek 13,2%-a tekinthető törzsökösnek, Karancskeszin 26,8%-a, Kazáron 28,5%-a. Bakó Ferenc Kazáron egyetlen XVI-XVII. századi családnév folytonosságát sem észlelte a későbbi idők névanyagában.

43 Minthogy a középkori eredetű, törzsökös lakosság pusztulása a Palócföldön Nógrádban volt a legnagyobb, a migráció és az új jövevények jelentősége a népesség formálódásában ott érzékelhető leginkább. A Nógrád és Gömör között megosztott Medvesalja - bár több faluja pusztává lett (pl. Utas, Balázsér, Bakóháza) — középkori népességének nagyobb részét megőrizte a XVI-XVII. század folyamán. Almágyról pl. tudjuk, hogy az Agócs nemzetség elei már a középkorban megtelepültek benne. 1773-ban is 22 családfőjük élt a faluban, s a népesség nagyobbik felét akkor az Agócsok tették ki.

44 Gesztetén 1773-ban a Csank nemzetség adta a lakosság felét (14 családfővel), akiknek az ősei a XV századig folyamatosan visszakövethetők ebben a faluban.

45 Az ugyanezen erdőháti falucsoporthoz tartozó .Tesztén 1773ban a 11 családfő közül 6 viselte a Czene nevet. Ezt a családnevet ott már 1551-ben feljegyezték, s a XVIII-XIX. században megjelent a Medvesalján, s a szomszédos borsodi, hevesi tájakon is. Détéren a XVII. században több medvesalji eredetű családnevet írtak össze (Basti, Tajti, Zay, Almágyi, Czeredi), de a falu régi és népes nemzetségének 1725ben is a nemesi jogállású Borbás (8 családfő), s a .Tesztéről származott Czene számított.

46 Egyházasbáston a lakosság zömének kontinuitása bizonyított. Az Arany és a Mede (Medve) családok ott éltek már az 1500-as évek elején is. 1745-ben népes rajaik költöztek le az Alföldre. Többségük Jászárokszálláson és Jászberényben telepedett meg.

47 Bást népének zöme azonban megmaradt az ősi fészekben. 42 KISS Lajos 1980. 92, 614, 711, 712. ILA Bálint 1944. II. 232, 1969. IV. 113., GYÖRFFY György 1987.11.478-79. 43 BAKÓ Ferenc 1983. 337., HAVASSY Péter 1989. 10-18, 58-60. 44 ILA Bálint 1976.

1. 144. 45 ILA Bálint 1944.11.332. 46 ILA Bálint 1944. II. 202, 450. 47 ILA Bálint 1944. II. 233-35. 399