Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Horváth László: Lengyel menekültek Gyöngyösön a II. világháború idején

térni szándékozó polgári lengyel menekülteket. A 15 gyöngyösi jelentkezőt 1 napi élelemmel és fejenként 1.50 P. készpénzzel a bátorkeszi gyűjtőtáborba irányították. A tizenöt hazatérő mindegyike felnőtt, 2 nő és 13 férfi. Sorukban feltűnően sok a hivatalnok (5 fő), 2-2 mechanikus és sofőr, l-l rendőr, pék, kőműves, vegyész, munkásnő és eltartott.

29 Július 15-én újabb 12 fő jelentkezik önkéntes hazatérésre, 10 férfi és két nő.

30 3 hivatalnok, l-l bíró, állatorvos, vasutas, gyufagyáros, kifutó, földműves, hentes, védőnő és háztartásbeli. Családosok vagy házaspárok ez alkalommal sem kockáztatták meg a hazautat. Másnap a családosok inkább egy másik megoldást választanak. A megszűnő gyöngyösi táborból a Belügyminisztérium Menekültügyi Osztályán keresztül megszervezve Keszthelyre indulnak 32-en. A megmaradt névjegyzék elárulja, hogy a dunántúli új táborba tényleg a családok, gyermekek mennek (Jaskóta, Sieradzki, stb család) Az 1940 nyarán mutatkozó nagy népmozgalom teljesen független volt a gyöngyösi tábor körülményeitől, szándékaitól. 1939 késő őszéhez képest országosan is megcsappant a Magyarországra menekült lengyelek száma. Nagyon sokan az első Lengyelországból származó biztató hírre hazaindultak. Itt főleg nagy lehetett a családegyesítés szándéka. Akinek gyermekei, házastársa otthon maradt, az inkább vállalta a hazatérés kockázatát, mint a családjával együtt menekülők. A Magyarországra katonaként kerültek javarésze pedig 1940-ben megtalálta az utat a lengyel kormány nyugaton megszervezett hadseregéhez. A nálunk maradt katonai és polgári személyek pedig 1940 nyarától már „végleges" táborokba kerültek.

31 Gyöngyösnek a szerepe akkor is véget ért volna — földrajzi elhelyezkedés okán - a lengyel menekülttáborok történetében, ha a városhoz még annyira szerettek volna is ragaszkodni az ősszel idetértek. A Gyöngyösi Lengyel Polgári Menekült Tábor 1940. július-augusztusi megszüntetését követően az Orczy kastélyban 1940. szeptember 15-én hivatalosan is megalakult a Gyöngyösi Erdélyi Menekülttábor. Jól érzékelhetően felhasználta a város a lengyel menekültek fogadásakor szerzett tapasztalatokat az erdélyi menekültek kapcsán. Ez már csak annál is könnyebben ment, mert mind a központi épület (Orczy-kastély), mind a táborvezetőség változatlan maradt. Az erdélyiek tábora 1941 júliusáig működik, a gyakorlatban az épület szeptember elsejével szabadult fel.

32 Az Orczy-kastélyt végül is a városháza bővítésére használják 1942-től. Az akkor már csak menekülttábornak nevezett épület - utólag nehézséget is okozott, hogy a városi iratokban sőt visszaemlékezésekben egyszerűen csak „a menekülttáborról" írnak, nem tüntetve azt fel, hogy a „lengyel vagy erdélyi" időszakra vonatkozik-e az adott megállapítás -, kis átalakítással a Népmozgalmi Nyilvántartónak, az Élelmezési Hivatalnak (közismertebb nevén jegyhivatal), a Hadirokkantak Hivatalának és részint az Adóügynek adott helyet. Az épület alatti ódon pincét ekkor alakítják át Légópincévé, míg a még üresen maradt területeket raktározásra használják.

33 29 OL. Kl50-1944-IX-l0-560385 (133/940(7332/940) A gyöngyösi lengyel tábor parancsnokának jelentése azon polgári lengyel menekültekről, akik hazájukba való visszatérésre önként jelentkeztek. 1940. július. 30 OL. K150-1944-IX-10-560385 (133/940(8336/940) Névjegyzék a hazatérni szándékozókról 1940. július 15. 31 KAPRONCZAY Károly 1991. 103. 32 OL. K150 1944-IX-l 0-560385 (133/440(7332/940) A gyöngyösi erdélyi menekültek ügye. 33 Kezes Imréné visszaemlékezése 1990. 381