Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Horváth László: Lengyel menekültek Gyöngyösön a II. világháború idején

Bár a belügyminisztérium IX. osztálya leutalt a városnak a lengyel polgári tábor részére ún. ellátmányt, ám az összesen 43 001,30 P.- koránt sem fedezte a város költségeit. Zömmel helyi pénzekből folyt a kastély rendbetétele. Illetve a minisztérium által leutalt ellátmányban egyáltalán nem szerepelt semmiféle tiszteletdíj, fizetés a polgári tábor magyar alkalmazottjainak. A Polgármesteri Hivatal több ízben is javaslatot tesz a Belügyminiszter felé a tisztviselők díjazása ügyében:

20 Dr. vitéz Kiss Kálmán OM. előadó havi 60 P.Kiss László táborparancsnok 90 PMunkácsi Ferenc élelmiszer beszerző 90 PDr. Szalmásy Gyula tábori orvos 60 PA konyhát vezető lengyel nő 30 POk még évek múlva is próbálják - az egyébként megígért - fizetésüket a minisztériumtól kiutaltatni.

21 Dr. Szalmásy Gyula városi orvos az erdélyi menekültek hivatalos orvosi teendőit épp arra hivatkozással nem vállalta, hogy még a hónapokon át tartó „lengyel ügyeit" sem rendezték. Több tényező együttes jelenléte közrejátszott abban, hogy a kezdeti lelkesedés és szimpátiatüntetés után mostohábbra fordult a gyöngyösi lengyelek helyzete. Első helyen említem azt az anyagi terhet, melyet a város számára folyamatosan, itt tartózkodásuk során végig jelentettek. Az országos pénzalapokból nehézkesen, s akkor is késve kap a város támogatást. A fennmaradt iratokból nem derült ki, hogy ez kinek a hibájából eredt. A város vezetésének kezdeti lelkesedése idővel leapadt az ilyen pénzügyi gondok miatt is. (Az egyszerű polgárok számára is csak 1939 őszén jelentett újdonságot a lengyelek itt léte, de később ez az érdeklődés megcsappant.). Másrészt a tábor későbbi sorsának alakulásában döntő tényező, hogy épp a menekültekkel közvetlen kapcsolatban lévő magyar polgári személyeknek a díjazása az említett módon gyakorlatilag esetleges, nem megoldott. Kiss László gyámügy-táborparancsnok, Munkácsi Ferenc élelmezési beszerző és Dr. Szalmásy Gyula orvosok hónapokon keresztül kapcsolatban álltak a menekültekkel. Helyzetük rendezetlenségének tudható be talán, ha idővel tehernek érezték legtöbben a lengyelekkel való foglalatoskodást. Már pedig az ilyen táborok nyugalma, az ott folyó élet hangulata leginkább a táborvezetéstől függött. A gyöngyösi tábor esetében ez korántsem volt példás. A táborparancsnok és az élelmezéssel megbízott tisztviselő igyekezett költségeket „megtakarítani" a lengyeleken. A menekültek rovására fél év alatt 5000 pengőt utaltak vissza a kincstárnak. De sajnos másféle takarékoskodásra is sor került. A táborparancsnok jelentésében maga dicsekedett azzal, hogy „Ha csak a zsoldpénzt veszem, amit a menekülteknek nem fizettem ki, mert nem érdemelték meg, itt is szerény számításaim szerint cca. 25-30 000pengőt tudok kimutatni az állam 20 OL. K150-1944-IX-10-(225229) (1940) Gyöngyös megyei város polgármestere felterjesztése a belügyminisztériumba a menekülttábor személyzetéről (1940. április 4.) 21 OL. Kl 50-1944-IX-l0-560385 Gyöngyösi Polgármesteri Hivatal még 1942-ben is kéri az akkor már rég megszűnt lengyel menekülttábor polgári alkalmazottjainak illetményét rendezni. Illetve maguknak a „sértetteknek" levelei is fennt maradtak (táborparancsnok, orvos, gondnok, stb) OL. K150-1944-IX-10-(225230) 377