Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején

Veres László A KÉZMŰVESIPAR HELYZETE TOKAJBAN A XIX. SZÁZAD ELEJÉN A Zemplén megyei és e területi egységen belül is a tokaji kézművesipar történetének feltárásakor alapvető fontosságú az iparűzők számbavétele. Jelen tanulmány egy átfogó kutatási program részének tekinthető, amikor a XIX. század eleji tokaji kézművesipar helyzetének és jelentőségének meghatározására tesz kísérletet. A XIX. század első fele a céhes ipar fejlődésének hanyatló, illetve végső korszaka, hiszen ezt követően az ipartörvény megszületése után ipartestületek alakultak. A korszak kézművesipara nem azonosítható a céhes iparral, hiszen az iparűzők jelentős része nem tömörült céhszervezetekbe, vagy éppen a XIX. század elején a korabeli céhtörvények hatására tettt kísérletet céhek alakítására sikerrel, vagy sikertelenül. Azonban kétségtelen az, hogy a kézművesipar leglátványosabb vonulata a céhes ipar volt. A források jellege miatt ennek az iparágnak a története rajzolható meg legszínesebben. A céhek számának meghatározására többféle lehetőség nyílik. A legegyszerűbb és nyilvánvalóan a leghatásosabb a céhalapító levelek vizsgálata lenne, ha ezek hiánytalanul léteznének. Fontos eligazítást nyújtanak számunkra az összeírások. Azonban e forrástípus sajátosságait figyelembe véve más eredményekhez jutunk, mint az alapítólevelek értékelésekor. A céhek számának meghatározásakor eszköz lehet számunkra a tárgyi emlékek regisztrálása, különösen a pecsétek és a behívótáblák számbavétele. Azonban ez a módszer is csak egyfajta megközelítést jelenthet.

1 Egy nagyon fontos forrás teremti meg a lehetőséget, hogy a részben említett források közléseit is figyelembe véve teljességre törekvő képet adhassunk Tokaj XIX. század eleji kézműves iparáról. Az új céhszabályzatok kiadásának előkészítésére Zemplén vármegye felmérést készített az egyes települések kézművesiparáról és javaslatokat fogalmaztak meg a céhszervezetek felállítására. Ez a felmérés 1829-ben készült és javaslatait tekintve a jövő képét a céhes ipart szem előtt tartva rajzolja meg.

2 Visegrádi János, a zempléni céhesipar kutatója 1908-1909-ben 45 darab céhlevelet talált Zemplén vármegye levéltárában részben eredetiben, részben pedig másolatban.

3 A privilégiumok közül 30 volt meg eredetiben. A másolatok jelentős része 1760-ban készült, miután Mária Terézia ismert rendeletével a céhek működésének korlátozását kívánta elérni és a céhszabályzatok felülvizsgálatát használta fel eszközül. A másolatok készítésekor elsősorban a szóbeli közléseket vették alapul a létező privilégiumok szerkezeti fel1 L. BODÓ Sándor 1970. 189-226.; BODÓ Sándor 1968. 171-212. 2 Zempléni Lt. IV-1001/p/40. Deputációk 1829. A továbbiakban az 1829. évi ipari helyzet értékelésekor ezt a forrást hasznosítom ismételt hivatkozás nélkül. 3 VISEGRÁDI János 1908-9. 6-18. 343