Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Kozári József: Művelésági és birtokviszonyok Gyöngyösön a filoxeravész időszakában

Az 1 kat. holdon előállítható jövedelem: 21 akó must 400 krajcár/akó 8400 krajcár 7 akó törköly 60 krajcár/akó 420 krajcár 60 kéve venyige 2 krajcár/kéve 120 krajcár 4 mérő bab 349 krajcár/mérő 1396 krajcár ÖSSZESEN 10336 A

III. osztályú szőlők tiszta jövedelme tehát kerekítve 16 forint volt. A negyed osztályú szőlők szétszóródva feküdtek a határban, s megtalálhatóak voltak a Grajcur, a Nyúlmályi útra járó, a Nyúlmályi magas, a Felső Eke, a Hosszú Plága, a Felső Kis Plága, a Forgács Plága, A Felső Pincési, az Alsó Pincési, a Sárhegy alji, a Nagy Plága, a Lencsemály, a Rózsamály, a Nagy völgy, a Nagy szurdok, a Száraz völgyre járó, a Két kút közi, a Kőkút laposra járó, az Aranysas, az Aranysas megi, a Sárga, a Gárdony, a Felső Újváros melléki, a Bolypatak és a Farkasmály dűlőkben egyaránt. Összes területük 461 katasztrális holdat tett. A nyugati lejtőkre telepített, közepesnél gyengébb nedvtartósságú, és termőerejű sárga agyag talajú, holdanként 9000 tőkét számláló 3 láb sortávolságú ültetvényeken a juhfark, a góhér, a zöldszőlő, a törökszőlő és a cigányszőlő díszlett leginkább. A gazdálkodási költségek, és az előállítható jövedelem részletes ismertetésétől azonban eltekinthetünk, mert forrásunk figyelmeztet, hogy a gyöngyösi szőlőket eltérő módon művelik mint az a becslőj arás egyéb vidékein általános. így itt most csak annak regisztrálására szorítkozhatunk, hogy a gyöngyösi negyed osztályú szőlők jó bort teremnek, s bár nagyobb termést hoznak mint a más vidéken találhatóak, a nagyobb munkaráfordítás és a magasabb napszámbérek mérsékelték a jövedelmet. Az előállítható tiszta jövedelem 14 forintot tett. Az ötöd osztályú szőlők a Nyúlmályi útra járó, a Nyúlmályi közép, a Nyúlmályi magas, a Felső Eke, a Felső Pincési, a Sárhegy alji, az Oremus, a Bakinta, a Rózsamályi, a Kisszurdok és a Farkasmály dűlőkben terültek el, s mintegy 159 kat. holdra rúgtak. Sortávolságuk 3 láb, tőkeszámuk holdanként 8000 volt. Általában a nyugati lejtőket borították, de találhatóak voltak a magasabb fekvésű déli lejtőkön is. Talajuk sziklára települt igen köves világosbarna agyag, melynek mind termőereje, mind nedvtartóssága kevés, mert lejtése miatt a víz lefut róla. Az ültetvények „hozzáférhetősége" is rossz, mert csak az aljáról lehet megközelíteni. Szőlőfajtái a törökszőlő, a fehér és a fekete kadarka, a fehér és a fekete góhér és a dinka. Bora viszont jó, és a fürtök is értékesíthetőek a gyöngyösi piacon. Magasabb fekvése miatt elfagyásnak sincs kitéve, s szemben a magasabb osztályba soroltaknál csak kétszer kapálják. Forrásunk ismét külön felhívja a figyelmet a gyöngyösi kapások szakértelmére, amelyet ezek után bátran mondhatunk kivételesen kimagaslónak, „de tekintve azt is, hogy gyöngyösi kapások mívelik, s így néhány akó borral többet teremnek, mint ha Gyöngyöstől távolabb feküdnének, hol a nép nem ért úgy mint itt a míveléshez."

34 A holdankénti művelési költségek és a megszerezhető jövedelem ebben a minőségi osztályban a következőképpen alakult: 34 U.o. 283