Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában

szünetet lehetett tartani. Az uzsonnát 4 és fél 5 között lehetett elkölteni. Ezután megszakítás nélkül napnyugtáig kellett dolgozni, aki azonban a várostól távolabb fekvő szőlőkben vállalt napszámot, hamarabb befejezhette a munkát, hogy a közeliekkel egyszerre tudjon hazaérkezni. 3. Szent Mihály napjától Szent József napig a munkásoknak sem reggelire, sem uzsonnára nem lehetett megszakítani a munkaidőt, kizárólag az ebédet fogyaszthatták el 11 és 12 óra között. A téli időszakban reggel 7 órától napnyugtáig kellett a napszámosoknak dolgozniuk, aki azonban a várostól távolabb fekvő helyen vállalt munkát, hamarabb befejezhette, hogy a többiekkel egyszerre érkezzen haza. Ha valakit azon értek tetten, hogy nem tartja be az előírt munkarendet, egész napi bérétől elesett, de a hanyagságot elnéző vincellér, vagy gazda is büntetésben részesült, ő 30 pálcaütést kapott. 4. A napszámosok minden órában egyszer dohányozhattak. A rendelet a többi lazaságot így foglalja össze: „Nem szabad pedig, amint azt gaz szokásba vették a kapásoknak majd minden sorvégén le ülni, beszélgetni, szeretkezni, sőt sokszor öszve is veszni, és így fertály órákat is henyélni, mert akit ilyen dologban találnak, akár vincellér, akár munkás, a Piaczon 25 pálcza ütésekkel fog taníttatni serínységre, mert hogy veheti fel érdemtelenül munkája bérét? Azért is rend szerint igazán dolgozzon." A hegybírói tisztséget mindig két személy viselte egyidejűleg, őket a földesurak nevezték ki hivatalukba. Az 1772-es rendelet szerint a következő feladataik voltak: 1. Elvégezték a szőlők felmérését, számot adtak az egyes birtoktestek nagyságáról, valamint arról, hogy a telkekhez mekkora területű gyümölcsös, gyep, parlag, stb. tartozik. Ehhez az első és legnagyobb munkához a magisztrátus 2 fő segítséget biztosított számukra. 2. Minden esztendőben legalább 3 alkalommal végigjárták a szőlőhegyeket. A szemlét általában metszéskor, valamelyik kapálásnál, és a fedés alkalmával tartották. Az általuk felfektetett lista alapján feljegyezték a hibákat, a gondatlan gazdákat pedig megbüntették. 3. A hegykerülők is a hegybírák felügyelete alatt dolgoztak. 4. A hegybíráknak kellett igazságot szolgáltatni, ha a munkaadók és a munkások, esetleg a szomszédok között vita kerekedett. Ha azok nem voltak megelégedve az ítélettel, akkor, mint fellebbviteli fórumhoz, a magisztrátushoz fordulhattak. A hegybírák ügyeltek arra is, hogy kerülőknek és pásztoroknak csak megbízható, feddhetetlen embereket alkalmazzanak.

27 A korszak folyamán több ízben is rendeletbe foglalták ezeknek az embereknek a fizetését. Ez indokolt volt azért is, mert az időszak folyamán a termelés hatalmas mennyiségi növekedésen ment keresztül, így a szőlőbeli munkák is megszaporodtak és a rendtartást végrehajtó személyek szerepe megnövekedett. Az 1760-ban megállapított bérek és „jutalékok" a következőképpen alakultak: 1. Fő hegybíró: 50 Rhenes Ft. 2. Vice hegybíró, egyszersmind nótárius: 50 Rhenes Ft. 3. Hegyi törvényszék asseptorainak (ülnök) per Rf 30: 90 Rhenes Ft. 4. Hegyi kassza perceptorának (őr): 30 Rhenes Ft. 5. 12 kerülőnek per Rf. 40: 420 Rhenes Ft. 27 HEML EVI B.XLIX a. 126. Hegybírák, kerülők, pásztorok, vincellérek és munkások iránt szabatott a szőlőhegyeknek szorgalmatosabb mívelésére és nagyobb hasznok vételére célzó rendszabályok. 260