Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában

1. kép. Eger város térképe teljes határával együtt, 1704. 1. A Galagonyás, Texe Szalók, Eger Szalók, Maklány promonthoriumokon 633, 3/4 fossa (fossa=kapás: akkora terület, amelyet egy munkás egy nap alatt meg tud kapálni) területen 577 birtoktest volt. Ebből 110 3/4 kapás a szalóki gazdák birtokában. 2. A Hajdúhegyen 1812 fossa területen 167 birtoktest volt kizárólag az egriek tulajdonában. 3. Az Eged Oldal, Felső Cigléd, Város Oldal, Nagy Bajusz, Kis Bajusz, Barkóczy, Donát, Rácz-Hegy, Szarkás, Ketske-Dellés szőlőhegyeken 5818,1/4 kapás területen 587 birtoktest volt, itt sem voltak extraneusok. 4. A Totthegy, Afrika, Mészhegy, Nyergeskő, Síkhegy nevű szőlőhegyeken 4226 3/4 kapás területen volt 338 szőlőbirtok, amelyeken szintén csak egriek gazdálkodtak. 5. Kots-on 1448 1/4 fossa szőlőben 136, 6. Tihaméren 1125 kapás szőlőben 171, 7. Almagyaron pedig 3016,5 kapás szőlőben 71 birtoktest volt. A Nyúzó nevű szőlőhegyen 537 fossa területen 71 volt a birtoktestek száma.

20 A város és határa a XVIII. század folyamán két vármegye területén feküdt, az Eger patak képezte a megyehatárt, Egernek a „vízen túli'Vésze Borsod vármegyében, a „vízen inneni része" pedig Heves vármegyében volt. 1807-ben oldódott meg a két megyében fekvő város problémája, amikor az 1807. évi 29. te. Egernek a „vízen túl" fekvő részét is Heves megyéhez csatolta a város mellett lévő négy pusztával egyetemben (Szőllőske, Cig20 HEML B. CXIII/a 1058. Eger város promonthoriumainak összeírása 1798-ból. 255