Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

című könyvét és a hozzá mellékelt térképet, mely - többek között - Magyarország addig ismertté vált gátárkait feltüntette.

79 Ezen kívül Gyárfás István, RésöEnsel Sándor és Majláth Béla idevágó dolgozatai ösztönözték kutatásra e témában.

80 A fentebb említett munkamódszere szerint terepi megfigyeléseket is végzett, melyeket okmánytárak (Fejér Codex, Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I—

IL, Wenczel I-XIL, Hazai okmánytár I-VIIL, Zichy Okmánytár, Aszalay oklevéltár stb.) hosszanti védművekre - „gyepükre " - vonatkozó adatainak kigyűjtése előzte meg. „Ellenvetik többen, hogy az okmányokban olvasható »fossatum«-ok nem hadvédelmi vonalakat jelentenek, hanem inkább vízfolyások árkait, a mennyiben régente országunk sokkal dúsabb volt vizekben. Megengedem, hogy olykor e kifejezések ilyen értelemben is vehetők, de általában az okmányok nyelve és szelleme szerint e szokásos elnevezés (terminus technikus) fiildgátakat jelent, különösen, mikor több helyen egyenesen ki is van fejezve, mint a tihanyi sáncoknál, hogy emberi kéz munkái. Másutt »fovea antiqua«, »scrobes« vetus (helyesen: scrobis (scrobs) vetus, többes számban scrobes veteres.) néven fordulnak elő, melyek semmiképpen sem jelentenek vízárkot. Legtöbbnyire határvonalakul használtatnak, és e »fossatum«-okba határdombokat (cumulus) raknak, már pedig folyók medrében, vízmosásokban okos ember határhalmot nem fog rakni, hogy a sodró vízár játékszerévé tegye. Még jelentősebbek a »fossatum«-oknak rendeltetésüket mutató rokon elnevezései, melyek ugyanazon okmányokban változatosan olvashatók, ú.m. »caespes«, »indagó«, »munimentum«, »Észtem« vagy »Isztra«, hegyvidékeken pedig az anyagszerkezetet is kitüntető »cumulus«, »acervus lapidiim«, »congeries lapidum«, »Kewesark« (Köves árok) nevek... Legnagyobb bizonyíték azonban előttem védelmi rendeltetésük mellett saját féljárásaimban szerzett helyszíni tapasztalatom, ahol az okmányok nyomán még gyakran tekintélyes épségben, másutt kopottan feltaláltam, nemkülönben a néphagyomány, mely »vakut«, »vakárok«, »csörszárok«, »ördögárok« néven őrzi emléküket. "

8I A gyepükre vonatkoztatott okleveles említéseket katonai topográfiai térképeken jelölte, amihez egy betűrendes helynév- és tárgymutatót is készített.

82 Az egri jogászhallgatók segítségével kijegyzetelt adatok alapján bejárta, beutazta az ország nagy részét, hogy autopszia révén bizonyosodjon meg az oklevelek, krónikás adatok információs értékéről. 1890. augusztus 15-én a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra osztálya közgyűlésén A hun-avar védekezési rendszer - tekintettel a Mátrára címmel előadást tart Benén.

83 Ez az anyag az Eger című lapban nyomtatásban is megjelenik.

84 Erről a cikkről Hampel József zz Archaeologiai Értesítőben közöl ismertetést. Egyrészt kritikával illeti Bartalost: „Az а körülmény, hogy а szerző hajlandó őket (a hosszanti védműveket) egytől egyig történeti népeknek tulajdonítani, mutatja, hogy nem várja meg kutatásai eredményét, de már 79 Erről Bartalos kézzel rajzolt másolatot is készített: HML. T. 167. 80 GYÁRFÁS István: A jász-kunok története I. Kecskemét, 1870; II. Kecskemét, 1873; III. Szolnok, 1883; IV. Budapest, 1885.; RÉSŐ Ensel Sándor: Csörszárka. Nyíregyháza, 1875.; MAJLÁTH Béla: Barbárkori védrendszer nyomai Liptó megyében. Archaeologiai Közlemények XII. 1878. 116-125. 81 BARTALOS Gyula 1910/2. 6-7. 82 OSZK Kt. Fol.Hung. 2535.; OSZK Kt. Duód. Hung. 98. 83 A Mátra 1891. 6. szám 105-106. 84 BARTALOS Gyula 1890/1. 196