Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben

Tókorszak: A vizsgált területeken az un. igazi tókorszakot a mésziszapok képződésével hozhatjuk összefüggésbe. E jelenség mind a Dunántúlon, mind az Alföldön megfigyelhető. Erre a szakaszra a Bithynia tentaculata, Gyraulus albus és Lymnaea auricularia gyakorisága a jellemző. E fajok optimális körülményeiket viszonylag mélyebb állóvizekben találják meg. Láposodás, tőzegképződés: A szárazföldi fajok mellett ezt az üledéktípust azok a fajok jellemzik, melyek a víz oxigéntartalmára, kémhatására, hőmérsékletére kevésbé érzékenyek, euriök fajok: Anisus spirorhis, Physa fontinalis, Lymnaea palustris, Lymnaea truncatula. Ebben az üledéktípusban található, főleg a kezdeti szakaszban a Bithynia leachi, mely a korábbi fázisra jellemző Bithynia tentaculata vikariáns faja. Megjelenése a hőmérséklet megváltozásával hozható összefüggésbe. Tömegesen előforduló faj a Valvata eristata, Gyraulus crista. Ritka, de igen jelentős, korjelző faj az észak-nyugat európai elterjedésíí Gyraulus riparius. A többnyire fúrásokkal készített mintavételezéseknek ebben az esetben a célja a régészeti lelőhely környékének földtani megismerése, esetleg a régészeti objektum korának biosztratigráfiai módszerrel történő meghatározása. A vizsgált területek (11 régészeti lelőhely: Nagyfüged, Kál, Kompolt, Nagyút, Füzesabony, Mezőszemere térsége) a Mátra és Bükk déli előterében helyezkednek el, a hegységekből lefutó folyóvizek (Bene-, Tarnóca-, Tárna- Laskó- és Eger-patak) mentén. Az egykori folyómedrek és környékük üledékeinek feltárása során az alábbi megállapítások tehetők: I. Az Ős-Tarna és vízrendszere (Bene- és Tarnóca-patak) A teraszüledékek a kvarter fiatalabb időszakában képződtek. Az idősebb üledékekben előforduló malakológiai anyag szerint (Vallonia tenuilabris, és a Vertigo substriata előfordulása) a képződés a felső pleisztocén második felében hűvös, csapadékos klímában történt (Trichia hispida-Bithynia leachi zóna). A pleisztocén üledékekre rakódott fiatal holocén rétegek vízparti pangóvizes területeket (Lithoglyphus noticoides-Valvata piscinalis zóna) és száraz gyeptársulásokat jeleznek, melyekben helyenként a kezdődő beerdősülésre utaló fajok is előfordulnak. II. A Laskó- és Eger-patak térsége A kvartermalakológiai anyag elemzése felsőpleisztocén, holocén idején lerakódott üledékeket igazolt. Az idősebb üledékek a Trichia hispida-Bithynia leachi zóna Helicopsis striata alzónájába sorolhatók (Pleisztocén, Würm 1-2), a fiatalabb üledékek a Bithynia leachi-Gyiraulus riparius zónába sorolhatók (Holocén, Szub-boreális). Az eredmények jól korrelálhatok a térségben korábban végzett teraszvizsgálatok eredményeivel. IRODALOM BARTHA Ferenc 1964. Biosztratigráfiai vizsgálatok a Dorog-Esztergomi-medence pleisztocén korú képződményein. (Biostratigraphische Untersuchungen an pleistozänen Bildungen des Dorog-Esztergomer Beckens.) - Földtani Intézet Évi Jel. 1961-től. p. 407-416. FÜKÖH Levente 1978. Észak-magyarországi barlangok holocén üledékeinek malakofaunisztikai vizsgálata.(Malacofaunistical examination of the Holocene sediments of North-Hungarian caves) - Dokt.dissz.,Kézirat (Doktor thesis, Manuscript) KLTE Debrecen p: 15-65. 120