Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben

Az első fúrássorozatot a lelőhelyhez vezető dűlőút és a legszélső DNY-i gödör között jelöltük ki, kiindulási pontja az ún. D-i karó.

4 Ezen a területen egy feltehetően mesterségesen kialakított (ásott) gödröt sikerült feltárni. A fúrások során egyik mintában sem találtunk folyó-, vagy állóvízre utaló nyomokat, sem üledéktípus, sem ősmaradvány formájában. A feltárt objektum pontosabb körülhatárolására kiterjesztettük a vizsgálandó terület nagyságát, így Ny-ra egy kb. 100 m

2-es területet vizsgáltunk meg. Ennek során a 23. fúrásban -60 cm mélyen tarka, vaskiválásos agyagot találtunk csigahéj töredékekkel, ezért itt őslénytani vizsgálatra további mintákat vettünk (FG 23/1-5). FG 23/1 malakológiai anyagot nem tartalmazott FG 23/2 Succinea oblonga Limacidae indet. Theodoxus sp. FG 23/3 Succinea oblonga Succinea elegáns Theodoxus sp Vertigo alpestris FG 23/4 Chondrula tridens Vallonia pulchella Succinea oblonga Vertigo sp. FG 23/5 Succinea oblonga A fentiekben feltárt malakológiai anyag önmagában nem alkalmas a pontos biosztratigráfia megállapítására, alkalmas viszont az őskörnyezettani megállapítások levonására. A Succinea, Vallonia, Vertigo fajok együttes előfordulása egy nedves kaszálórétre enged következtetni, mely feltehetően a szárazabb évszakokban nem állt állandó elöntés alatt, nem volt mocsárrét. Egyrészt hiányoznak az állandó vízborítást igénylő fajok, másrészt előfordul a Chondrula tridens, mely kimondottan szárazságkedvelő faj. A feltárt fauna kiemelkedő érdekessége, hogy mind a 2., mind a 3. mintában előfordul a Theodoxus. A faj mozgó vizet igényel, mely vagy folyóvíz, vagy egy nagyobb állóvíz hullámzó parti régiója, de mindenképpen szilárd (köves, sziklás) aljzatot igényel. Ennek itt semmi nyoma. Az üledékbe kerülésének mégis van egy nagyon fontos jelentéstartama, nevezetesen az, hogy folyóvízi üledékből származik.

5 Itt arról lehet szó, hogy a Laskó-patak valahol keresztezhette az Eger-patak pleisztocén taraszát és onnan kimosva a fajt itt rakta le. (Ezt a feltételezést alátámasztja a két folyóvíz mai földrajzi helyzete is.) Számunkra e faj előfordulásának igazi jelentősége abban áll. hogy mindenképpen egy közeli folyóvizet jelez, mely időszakosan kiöntve nedvesen tartja a rétet, s lerakja a felsőbb folyásáról hozott üledéket. 4 Itt kívánom megjegyezni, hogy a fúrássorozatok kiindulási pontjai, a hálófúrások pontos helyzetének rögzítése a régészeti feltárás által használt jelölésekkel összhangban még nem történt meg, ezért az itt szereplő jelölések nem véglegesek. Ezek egységesítése a későbbiekben történik. 5 A faj legközelebbi ismert előfordulása, az egri édesvízi mészkő üledék, mely mint tudjuk pleisztocén korú. Eger környékén a felső pleisztocénben a melegvizű forrásokban éltek a Theodoxusok. Korábban az Eger-patak pleisztocén teraszvizsgálatai során Andornaktálya mellett már került elő üledékből Theodoxus. 117