Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben

Fűköh Levente A MALAKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK SZEREPE A RÉGÉSZETBEN Bevezetés Az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott a hazai régészetben is az ún. interdiszciplinális tudományok eredményeinek hasznosítása. Míg korábban a régészeti feltárásoknál megelégedtek az ún. klasszikus antropogén leletek (használati tárgyak, viseleti darabok, kultikus eszközök, antropológiai és nagyemlős oszteológiai leletek) tanulmányozásával, addig a tudomány fejlődése napjainkra egyre inkább megkívánja és lehetővé is teszi a minél összetettebb vizsgálatokat. Ma már nem csak a fentiekben felsorolt régészeti anyagok műszeres vizsgálata követelmény, de a régész igyekszik minél több információt beszerezni a leleteket befoglaló környezetből is, feltárni mindazokat az információkat, melyeket az üledékek zártak magukba. Az üledékek vizsgálatának kezdetei a barlangi feltárásokhoz kapcsolhatók. KadiC ásatásainak leírásaiból tudjuk, hogy a barlangok elé kihordott földet a napfényen alaposan átnézték és igyekeztek kigyűjteni az apró gerincesek maradványait is. Ez a gyűjtés még nem tartotta szem előtt a rétegtani szempontokat. Jelentős fejlődést hoztak Vértes ásatásai. Vértes már rendszeresen dolgozott együtt gerinces paleontológusokkal, s igyekezett a kor szintjének megfelelő legtökéletesebb gyűjtéstechnikát alkalmazni. A malakológiai anyagok régészeti célú vizsgálatára azonban még éveket kellett várni, pedig ekkor már a magyar kvartermalakológia igen csak jelentős eredményeket tudott felmutatni. Az alábbiakban egy igen fiatal tudományterület, a holocén malakológia eredményeit, s régészetben való fölhasználhatóságát ismertetem. Némely fejezet talán túl részletesnek tűnhet, megismerését azonban indokolja, hogy a mai hazai és nemzetközi irodalmakban egyre gyakrabban találkozhatunk a módszer alkalmazásával, s ennek okán nem árt, ha az alapokat a hazai régészek is megismerik, így talán a jövőben gyakrabban veszik igénybe a társtudomány segítségét. Kutatástörténet Faunisztikai vizsgálatoknál mindig fölmerül az időtényező kérdése. A mai faunát ugyanis nem szabad statikus szemlélettel vizsgálni, hanem mindig szem előtt kell tartani, hogy az hosszú fejlődés eredménye. Ilyen, dinamikus szemléletű faunaértékelés egyes olyan állatcsoportok esetében alkalmazható, ahol a különböző földtani korok rétegeiben a fosszilis maradványok nagy számban gyűjthetők. Ezt a követelményt jól 109