Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Király Júlia: Gárdonyi Géza és a nyelvművelés
Kegyelemdöfés (gnadenstoss) 16 Ha kegyelem, nem döf; ha döf, nem kegyelem. Inkább: könyördöfés, ha a könyört elfogadjuk a gyönyör kaptájára. De hát nem muszáj mindent egy szóval kifejezni. A nép és a régiek: Megadta neki az utolsót." A következő példában még Gárdonyi sajátos humora is előtűnik: „Kávéház 11 A faház: fából való ház. A kőház: kőből való ház. A kávéház: kávéból való ház. Ahol a hely olyan, hogy valami található benne, az -ás, -és képzővel mondja a magyar: lucernás föld, veteményeskert, borospince, fűszeres bolt, húsos piac. Erre bizony ellenem vethetnék a szőlőhegyet, - kivált Weinberger úr. Sajnos, hogy már nem is érezzük az idegenségét sem a kukoricaföldnek, sem a bükkerdőnek, noha a dinnyéskert és a fenyveserdő figyelmeztethetne az igaz magyarságra." Figyelemre méltó, ahogyan Gárdonyi egy-egy szófajról ír. „A melléknév 1 * A melléknéven első hallásra a csúfnevet érti a magyarföldi tanuló. Vagy hogy a megkülönböztető nevét valaminek az egynél több között. Mért volna az almának mellékneve romlott? Ha azonban az epitekon beiwort nevét milyenző szónak mondom az iskolában, a tanulóknak egyszerre világos... Vessük ki a főnév, melléknév, számnév szavakat a nyelvtanunkból, s legyen: névszó, milyenzőszó, számszó." „A névelő 19 A nyelvtanok azt tanítják, hogy kétféle névelőnk van: a (az) és egy. Nem igaz. A magyarnak nincs névelője. Az a-ban, az-ban mindig mutatás, rámutatás van. Tehát nem névelő, hanem mutatószó. Az egy pedig számnév akkor is, ha súlytalan." „Névmás 2 " A magyarnak idegen a sok kötőszó, meg a sok névmás. A hangsúlyos beszéd rövid mondatokban jelentkezik. A névmás meg azért ritkább nálunk, mint a németnél, mert mink a világos beszédet szeretjük. Merőben német kalárisba mártotta a tollát az a stilisztikus professzor, aki azt írta, hogy a szavak ismétlődését névmások alkalmazásával kerüljük el. A névmás többnyire rútabb, mint maga a szó." „Jelző 21 A nyugatosok költészetében a jelzők halmozása: három-négy jelző egy-egy név előtt. „Színes, illatos, szende, lágy fuvalmak." Nem lévén gondolataik, szavakat írnak. A magyar csak egy jelzővel színez. Ha már kettő a jelzője, akkor vagy különböztet vele családnevekben, vagy valami szokatlan ünnepies nyomatéka van a soron. Szóval, az már fokozás, félrelépés. De azért még megengedhető." Erős szenvedélyességgel ír Gárdonyi akkor is, amikor az idegen szavak írásáról jegyzi le gondolatait. Ervei sajátosak: „Előbb volt a beszéd, azután az írás. Az írás nem egyéb, csak a beszédnek a jegyekbe tett képe. Ha tehát a beszéd az apa, az írás a gyermek, az apa a tekintetesebb, nem a gyermek. Művelt népek a maguk ejtése szerint írják az idegen szót is. Műveletlen népek majmolják a műveltet... Az idegen 16 Antibarbarm, kézirat. Leltári szám: 95.32.90. 17 Antibarbarus, kézirat. Leltári szám: 95.32.88. 18 Antibarbarus, kézirat. Leltári szám: 95.32.262. 19 Antibarbarus, kézirat. Leltári szám: 95.32.263. 20 Antibarbarus, kézirat. Leltári szám: 95.32.264. 21 Antibarbarus, kézirat. Leltári szám: 95.32.265. 376
