Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Király Júlia: Gárdonyi Géza és a nyelvművelés
Gárdonyitól is megkérdezte a társaság, hogy miképpen lehetne ezt olcsón és gyorsan elvégezni. Gárdonyi javaslata: az akadémia a nagyszótárt néhány évi munka után jelentesse meg. Gárdonyi havonta megjelenő füzeteket javasolt. Ezzel szerette volna az olvasótábort a munkába bevonni úgy, hogy a folyamatosan megjelenő füzetekbe mindenki beírja a hiányzó szavakat. Az utolsó füzet megjelenése után újra begyűjtik a régebbi füzeteket, s így ezek felhasználásával újítsák meg a teljes kiadványt. A közönség és a tudományos kutatók kezén így pár éven belül már foroghatna az Új Nagy Szótár. Gárdonyi javaslatát azonban nem fogadták el. Fiával mégis igen gondos és alapos gyűjtőmunkába kezdett. Gárdonyi és fia, József géppel írt kéziratait tartalmazza a gyűjtemény. 28 Az Athanaeum kézi lexikonából Csapó József Új füves és virágos magyar kert című 1774-ben megjelent könyvéből, Kászoni Kitovich János Rövid igazgatás című 1647-ben megjelent művéből, Káldi György a vasárnapokra-való Predikátzioknak első része Adventtől Szent Háromság-vasárnapig című gyűjteményéből, valamint Radvánszky Béla Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című művéből gyűjtöttek. Jellemző volt, hogy Gárdonyi alaposan átnézte, és kézírásával javította is fia munkáját. A régiek beszéde 29 Balassa József így ír a népnyelvről, a nyelvjárásokról: „Ha a magyar nyelv múltját és jelenét teljesen ismerni akarjuk, meg kell ismerkednünk a nép nyelvével is. Aki megfordult Magyarország különböző vidékein, bizonyosan észrevette, hogy a magyar nyelvet nem beszélik mindenütt egyformán. A más vidékről való előtt rögtön feltűnnek az olyan szavak, melyeket a saját vidékén sohasem hallott... A nyelvtani alakok között is nagy eltérések vannak... A nép nyelvéről beszélve nagyon sok ferde felfogással találkozunk. Gyakran halljuk, hogy a népnyelv romlott nyelv, tehát le kell szoktatni a gyermeket és a felnőttet is a parasztos, falusi nyelv hibáiról. A magyar nyelv története világosan bizonyítja, hogy a nép nyelve nem romlott nyelv, hanem természetes fejlődése az élő nyelvnek, amely az idők folyamán változik, átalakul. De azt sem mondhatjuk, hogy az irodalmi nyelvvel ellentétben a nép nyelve képviseli mindig a romlatlan, tiszta nyelvet. Ez a másik irányú túlzás is megzavarja a tisztánlátást. Hisz a nép nyelve is ki van téve idegen hatásoknak. De azt is láttuk, hogy a nép nyelve az az örök forrás, amelyből az irodalmi nyelv gazdagodhatik, ha ízléssel és jó nyelvérzékkel merít az író ebből a forrásból. Éppúgy helytelen azoknak az állítása, akik azt hiszik, hogy az ő vidékükön nincs tájszólás, az ő nyelvük a legszebb, a legtisztább magyar nyelv, de más vidéken rosszul beszélnek magyarul. Nyelvjárás vagy tájszólás mindenütt van, ahol a nép magyarul beszél. Csakhogy az egyik vidék nyelve feltűnőbben eltér a műveltebb osztályok nyelvétől, mint a másiké... Azok a nyelvjárási sajátságok, amelyek az egyes vidékek nyelvét jellemzik, nemcsak a nép körében figyelhetők meg, hanem részben megmaradtak a műveltebbek beszédében is. Nem olyan nagyok ezek a különbségek, hogy a kölcsönös meg28 „József fiam gyűjtése" című füzet, Gárdonyi József kézirata, Gárdonyi Géza kéziratos megjegyzéseivel kiegészítve. Leltári szám: 75.317.1. 29 A régiek beszéde, kézirat. Leltári szám: 95.34.1. 379
