Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

A három mátrai szlovák faluban húsvéthétfőn soha nem vesszőztek, csupán locsoltak. A lányok türelmetlenül várták a locsolókat (со chodá oblévat'), hajnalban aludni sem tudtak. A még élő idős informátornőket lánykorukban még a kútnál locsolták. Csapatostul jöttek a legények, s bármennyire ellenkezett is a lány, a kúthoz vonszolták. Előfordult, hogy vödrökben hoztak magukkal vizet. Dörömböltek a kapun, alig nyitotta ki a lány, máris a nyakába zúdították. Tragikus esetek is megtörténtek emiatt. Az egyik mátraszentimrei lány tüdőgyulladást kapott, nem volt váltószoknyája, és mivel alig ment el az egyik csoport, mindjárt jött utána a másik, nem száradt meg rajta a ruha. Régen a legények is elfogadták a hagymahajjal pirosra festett főtt tojásokat, később azzal hárították el, hogy kinőttek belőle. A szokás szerint a locsolókat a szobában terített asztal várta, rajta az elmaradhatatlan sonka és kalács. A legényeket és a férfiakat borral, újabban sörrel kínálják. A gyerekek locsolóverset mondtak, ők most is kapnak tojást és pénzt. Napjainkban kölnivel (peknú vodú [szép vízzel] szagos vízzel: a magyar és a szlovák változat egyaránt él). Rokon férfiak tréfából ma is meglepik hajnalban az ágyban fekvő nőket, sógorasszonyokat, s vizet zúdítanak rájuk. Mind a három faluban megmaradt napjainkig a lányok és asszonyok keddi válasz-locsolása. Ők most is vízzel végzik. Ha meglátnak az utcán ismerős férfit, megkergetik - mert ő tréfából és önvédelemből is futni kezd - és alaposan meglocsolják. A legények, a férfiak ilyenkor elkerülik az utcai kutakat. Az asszonyok, a lányok, hogy félrevezessék őket, a vízzel teli vödröket és kannákat a bokrokban dugják el, s ott téblábolnak, mintha semmi sem lenne náluk. Ha egy férfi gyanútlanul mégis arra megy, két vödörrel öntik le, mintegy megkétszerezve (duplázovali) a legények locsolását. Elbújtak a kapuk mögött is, s ha arra haladt egy férfi, a kapu fölött öntötték rá a vizet: - Nat'e! Так vám treba! (Nesztek! Ez kell nektek!) - kiáltással. Munkahelyen vagy az utcán menő férfiakat az asszonyok úgy is lelocsolták, hogy a kabátjuk, a kendőjük alá rejtették el a vízzel teli köcsögöt (cédák) vagy üveget, s hátuk mögé kerülve a nyakukba (za golier) öntötték: Abi si hebol prasiví! (Hogy ne légy rühes!) Mátraszentlászlón egy házaspár tráfából ma is meglocsolja egymást: hétfőn a férj, kedden a feleség. Az asszony titokban kilopakodik, edényben vizet hoz, s hirtelen mozdulattal lerántva a takarót, végigönti a még alvó vagy lustálkodó férjét. Gergelyről (Gregor, márc. 12.) azt tartják, hogy tengerbe hajtja a jeget és a havat (pozehe Ved do mora). A tavaszt hozó három névnap (márc. 18., 19., 21.) kapcsán a magyar nyelvű prognosztikát ismerik: Sándor, József, Benedek, hozza zsákba a meleget. A gyümölcsoltó boldogasszony napján (na Matku bozú - márc. 25.) oltották a gyümölcsfákat, mert meleghozó napnak is tartották; miként a szlovák nyelvű regulájuk állítja is: Mátka bozí - (Gyümölcsoltó boldogasszony hlavhu zlozí. parazsat tesz le.) Azaz meleg lesz. 324