Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Petercsák Tivadar: Földesúri szabályozás és népi gyakorlat az egri hóstyák erdőhasználatában

tendőnként legfeljebb kétezer öl fát adhat el az uradalom. A múlt évben a saját alkalmazottainak juttatott fával együtt a tarkányi, baktai erdőkben alig több, mint háromezer öl fát vághattak ki, mert alig találtak favágót még ölenként egy forint készpénz fizetés mellett sem. 4. Az egri lakosok a régi példákra és a történelemre hivatkoztak a tűzifa dolgában a) „Hogy száraz és dűlt fa ezután is mint azelőtt az erdőrül kihozattatni engedtessék taxás czédulára - Úgy tehát taxát fizettek azelőtt? - De a múlt télen ... egynehány ezer czédulákat ... minden fizetés vagy is taxa nélkül ki adott az Érseki Földes Uraság a szegények számára: sőt már egy esztendő előtt kihirdettetett ..., hogy ezután minden héten egy napon és pedig pénteken szabad száraz fát fejsze és szekér nélkül keresni az erdőben: tehát szemtelen háládatlanság avval meg nem elégedni." - Nem a szegénységet okolja az uradalom, hanem azokat, akik a kerülőket pénzzel és itallal lefizetve pusztították az erdőt és ha két szekér száraz fára volt cédulájuk, húszat is megraktak helyette, de nem száraz, hanem jobbára frissen vágott fával. 5. Ahhoz a kéréshez - hogy az egriek szegény sorsához szabjuk a fa árát válaszolja az uradalom: „Talán azt kívánnák, hogy minek utánna négy forinton felöl költsége vagyon az uraságnak egy öli fára, nékik ajándékozza az udvarokba rakattatván ... Minemű észnek gondolattya: hogy valaminek az ára szabattasson a vevőnek szegénységéhez és sorsához? Valyon ha a tiszta búzának köble hat forint folyó áron, minemű uraság tartozik azt az árat alább szállítani." 8. A városi tanács hirdesse ki a nép között az alábbiakat: a) Minden héten pénteken fejsze és szekér nélkül szabad száraz fát keresni az erdőn és haza hozni nyári hónapokban b) Télen szánkával és taligával is megengedik a fahordást cédulával de taxa nélkül néhány ezer embernek. Főként olyanoknak, akik pénzért vágnak ölfát. c) Akik télen szekérrel akarnak dűlt fát hozni azok egy bizonyos erdőrész kijelölése után cédula mellett tehetik, ha azt előbb a jágernek átadják, aki kijelöli a fagyűjtés helyét. De a dűlt fát az elmúlt télen sem akarták az egriek maguknak így beszerezni - noha 4-5 szekérre ingyen volt a fa - mert messze feküdt a kijelölt erdő. 1805. november 16-án az egri érsek levélben szólítja fel Eger város bíráját és tanácsát, hogy okulva a tavaly téli nehéz fabeszerzésből, idén a szomszéd földesuraknál minél több ölfát szerezzenek be az egri lakosok számára. Azt is kéri, hogy minél több egri menjen ölfát vágni a tarkányi erdőbe, ahol már elkezdődött a favágás. Jelentsék magukat az erdőmesternél. Minden öl fáért 15 garast fizetnek és ezen túl a száraz fának talyigán vagy szánkán való behordására kapnak ingyen három cédulát minden öl fa után.

46 A Cifra hóstyaiak következő évi kérését, miszerint ne a távoli uradalmakból kelljen tűzifát hordaniuk, hanem összeszedhessék a leomlott és az uradalomnak haszontalan száraz fát, keményen elutasítja Xavér Ferenc érsek. A szemükre hányja, hogy ez évben a korábbi favágók fele sem jelentkezett, pedig így pénzhez és tűzifához is juthatnának. Az érseki uradalomnak távolról kell favágókat fogadni akár 25 garasért ölenként. Az érseki szekretárius a „háládatlan" Cifra hóstyaiak számára ke46 HML. V-l/b. 222. CXXXIV.a. No. 721. 282