Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

meg. Mindenesetre a nagykaputól délre az alaprajzon egy emberi alakot ábrázolnak, aki a pinceudvar sarkában szivárványos kutat működtetve szivattyúzza valahonnan a vizet (2). A vízelvezető árok részben a földön (a pince talpán), részben a járószint alatt futott el. De nemcsak kívülről kapott vizet a pince, hanem belülről is. Ezt bizonyítja a Nagypince északnyugati sarkánál olvasható b jelzés is, amiről a következő magyarázatot kapjuk: „a mesében gyakran szereplő forrás, amely csakugyan ma is bugyog". 1993-ban, amikor bejártuk a pincét, ennek már nem tapasztaltuk semmi jelét. Az 1807-es térképen azonban olyan, kék színű vonalakat lehet felfedezni, amelyek e forrástól indulva, az 51-52. számmal jelzett ág csatornájához csatlakoznak. Szerkezetileg a Főpince három nagyobb egységre különíthető el: a főbejárat (nagykapu) környéke, a Nagypince (a sok pilléres terem) és a hátsó bejárat környéke. A főbejárattól egy hosszú és széles pincetorok vezet be: 8, 23, 24. térképszámokkal jelölve. A toroktól balra egy összefüggő, szabálytalan alaprajzú tömb, amit Vörös-pincének nevez Csór István. Külön kapuja és külön bejárata van, fő részei pedig: három utca és a Tokaji-pince, amelyek viszonylag szabályosak, de mellettük van még több „sarok", amelyben pl. hejcei, neszmélyi borok (15) állnak, van egy „üreg" (18), ami a sarkok előtere, de hordókkal telítve és van egy négyszegletes kis terem is, közepén oszloppal (2+a). Ezenkívül 4 szellőzőlyuk és egy vízlevezető „sírforma árok" (i) található még benne. A Vörös-pincének van egy északkeleti nyúlványa (13), amit deszkakerítés választ el a mellette elterülő „sarok"-tól (25), ahol egy 79 akós hordó áll. Tőle beljebb még négy „sarok" fekszik (26), 6 db nagy hordóval, egy léleklyukkal, közepén egy „falazott, nagy teherbírású oszloppal" (a) és egy szeméttároló üreggel, amiről „senki sem tudja, mi volt itt" - írja a kulcsár (1+m). A bejárati, hosszú toroktól (24) jobbra indul ki egy „utca" (27), ami keletre a Nagypincébe (44), délre pedig egy szűkebb utcába vezet (28), itt kis hordókban árendás borok vannak. Ennek végén egy szélesebb utcában (32) „őrzik a törkölyt". Itt szellőző van és kapu a Pálinkás-pincébe (32+g), majd kiterebélyesedik és menynyezetét itt egy oszlop (33) tartja, s a helyet erről így nevezik: „az oszlopnál"; hat nagy hordó újbort és óbort tartanak benne. Innen dél felé enyhén ívelt folyosó indul a kijárat felé (30), ami a rezidencia alatt, a középső udvarban végződik. Ezektől az ágaktól és üregektől keletre és a Nagy-pincétől délre egy szabálytalan elrendezésű, zegzugos pincerész terül el, ami egyrészt a Nagy-pincéhez kapcsolódik, másrészt önálló kijárattal bír. Két ágon függ össze (36) a Tokaji utcával (34), és további részei még három üres sarok (37, 38, 39) és a két, szabálytalan alakú ág vagy rejtek (40, 41). Ezek neve Kispince vagy Konyhai-pince, ahol a „butéliákat" tartották. A Főpince második, nagyobb terjedelmű része a Nagypince (43-54), ahol a boroshordókat a XVIII. századnak megfelelő korszerű körülmények között tárolták. Benne 6 sorban 5-5 négyzet alakú, illetve téglány alakú (átmetszetű) pillér, összesen 30 db, amelyeket félköríves boltozatok hidalnak át. Közöttük így, a hordók elhelyezése után sorok, „utcák" keletkeztek, amiket második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik utcának neveztek. Itt volt a legtöbb bor: az árendás (43, 44, 55, 56, 57) és a dézsmaborok (46, 54). A Nagypince nyugati oldalán húzódik a Jobb oldali Hosszú utca. (51, 52), aminek oldala mentén folyik a kívülről eredő víz. Az ágat Eszterházy püspök idejében tégla hevederekkel erősítettek meg, és egyes részein ugyanígy ki is boltoztak. 1807ben az ág üres volt. 1796-ban egy irattárban elhelyezett jelentés szerint az egri vá267