Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete

szerint, továbbra is folytatni kell az 1546. évi pozsonyi országgyűlésen hozott törvényhez híven.

15 Mindenkor iparkodjék a vár jövedelmét „mindig gyarapítani". Elsősorban az Egri Völgy tizedeit kell természetben behajtania, s azt annyival kell még más helységek dézsmájával bővíteni, kiegészíteni, hogy a vár élelmiszerekből hiányt ne szenvedjen. A provizor semminemű szerződést, egyességet, avagy kötelezvényt nem köthet a Kamara és a püspök tudta s hozzájárulása nélkül. Zárkándynak és várnagytársának, Fygedy Jánosnak 100-100 lovasa legyen, de közötte 16-16 a sajátjuké, melyek takarmányát és szolgáik élelmezését a vár fedezni köteles. A lovasok nemesek vagy „válogatott, katonailag gyakorlott férfiak" legyenek, nem pedig másod-, harmad- avagy éppen negyedrendűek, netalán öreg férfiak. Fontos megállapítása az utasításnak az, miszerint a lovasok „a főtisztelendő (ti. a püspök) úr után(!) a provizortól függenek". Mind a provizor, mind a várnagytársa 100-100 gyalogos puskás katonát is köteles a várban tartani. A lovas és a puskás katonák a püspöknek hűségesküt tartoznak tenni. Zárkándy Pál évi „sallarium"-a 600 forint, de ezt a vár fenntartási, azaz közös költségeiből kell fedezni. (Nem említi az utasítás, de a számadásokból tudjuk, hogy a másodvárnagy is ugyanennyit élvezett, ám az ő fizetése más, a vár katonai kiadásainak a fedezésére rendelt harmadból fedezendő.) Mind a provizorhelyettes („viceprovizor"), mind a számtartó a püspöknek tartozik felesküdni, hogy az egyházfő minden jószágát, a majorságot is(!) hűségesen és hozzáértéssel gondozzák és műveltetik. Az alvárnagyok („vicecastellanus"-ok) fizetését is a vár katonai zsoldköltségeinek a fedezésére szolgáló harmadból kell fedezni. A provizor a kulcsárt, a cipóosztót és a pékeket is a püspök hűségére esketi fel. (Nem említi az instrukció, hogy a várszemélyzet többi tagja tett-e esküt a püspökre, vagy sem. Én úgy vélem, hogy mindenképpen.) A korcsmáitatást a váron belül és kívül, valamint a Jászságban s a Kunságban, valamint a püspöki birtokokon szorgalmatosan kell folytatni. (Tudniillik, a dézsmában behajtott hatalmas bormennyiség egy számottevő részét e réven kell pénzzé tenni.) A korcsmáitatás felügyeletét a provizor és a helyettese látja el. (Ez is bizonyítja a korcsmáitatás számottevő gazdasági jelentőségét. A jobbágyok saját vagy mások borát ki nem mérhetik.(!) Tehát a vár dézsmaborkészlete nagy részének a jobbágyok által való kötelező kimérettetése - melynek terhe ellen azok állandóan tiltakoztak -, nem a provizor terhére írandó. Arra kötelezi az utasítás Zárkándy Pált, hogy várnagytársával,„collegá"-jávai, Fygedy Jánossal jó és kölcsönös egyetértésben legyen, mivel egyenetlenkedésük és viszálykodásuk „a várnak veszélyes és veszedelmes." Amennyiben pedig a katonák között veszekedés és vetélkedés támadna, úgy a provizor őket „jó módon békítse ki és csendesítse le." „A két várnagy" békességben és kölcsönös barátságban éljen együtt, valamint másokat is tartsanak egyetértésben", nehogy a várban árulás történhessék és az uralkodónak, az országnak és a püspöknek abból kárvallása essék. A püspöki birtokok bírságpénze „ab antiquo" a provizort illeti meg. (Ez az oka annak, hogy ezek az összegek nem szerepelnek a számadásokban.) A Jászságban és a Kunságban, valamint más, annak előtte Szolnokhoz tartozó birtokokon az officiálisok segítségével - amennyiben pedig szükséges, a 200 lovas útján -, hajtsa be a várat megillető rendes és rendkívüli jövedelmet. Amennyiben pedig a provizor nem óhajtja tisztét fél éven túl is viselni, úgy a fél 15. A dézsmabérleti szerződéseket Szent György napjáig (április 24.) meg kellett kötni. (Corpus Juris. 1844. 391-393.) 70