Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

Előbb-utóbb mindenkinek tisztáznia kell önmagával etnikus kötődését, nemzeti azonosulását, mert enélkül európai sem lehet. A hazai fejlődés egyik szomorú sajátossága, hogy itt túlságosan nagy számban kerültek be az ún. nemzeti tudományok művelői közé, miként a művészetekbe, s általában a kultúra és a tudomány területeire bizonytalan identitású emberek. Nekik nagy szerepük van a társadalom tudatzavaraiban, különböző irányú kilengéseiben, a proletár internacionalizmus eszméjének téves értelmezésében és a „nacionalista", „soviniszta" cimke osztogatásában. 3. Lezárás és továbblépés A vitatott, értékelt négy kötet megjelenésével lezárult egy kollektív vállalkozás, s lezárult egy szakasz mind a palócok, mind általában a magyar népcsoportok kutatásának történetében. Ez a négy testes kötet sokakban a befejezettség érzését kelti, s az ifjak közül egyesek talán azt hiszik, hogy az előttük járó nemzedék már mindent elvégzett, s nem hagyott számukra lehetőséget. Megint másoknak azt próbálják elhitetni, hogy ez a kutatási irányzat elavult, amit nem lehet és nem érdemes folytatni. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a valóság mást mutat. Jelenleg is kiemelkedő regionális vizsgálatok folynak határainkon belül és azokon túl. Elegendő a Gömör-kutatásra, a dél-alföldi migrációkutatásra és a Délnyugat-Dunántúl mikrotájainak vizsgálatára utalni. Mind a három kollektív vállalkozás, sok terepmunkával folyó feltárás, amelyek célkitűzésükben a palócok kutatásával rokoníthatók. Ugyanis a tradicionális kultúra és társadalom történeti mélységű áttekintését, szerkezeti elemzését, térbeli és időbeni alakulásának feltárását, jellegének megragadását tűzték célul, s folytatják a magyar néprajzi kutatás hagyományait. Eredményes befejezéshez közeledik a Káli-medencét, illetve a Komárom megye magyarságát kutató kollektíva, miközben új vállalkozások indulnak Erdélyben, Moldvában, Kárpátalján, Szlovákiában. Folytatható a palócság vizsgálata is, s nem is csak egy irányban. Bizonyíték erre a közelmúltban megjelent számos kötet. A kazári női viselet változása a XIX-XX. században (Bp., 1989) Fülemile Ágnes és Stefany Judit tollából, vagy az Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990) Viga Gyulától csattanós bizonyíték arra, hogy csak egyes vállalkozásokat, egyes témákat lehet időnként lezárni, de kutatásait a néprajz sohasem tekintheti befejezettnek, mert tárgya kimeríthetetlen. Bakó Ferenc szerkesztői tájékoztatója egész sor témát sorolt fel, amelyek ilyen vagy olyan kényszerű okból nem kerülhettek be a monográfiába. Voigt Vilmos referátuma sok más témát és feladatot is megnevezett, s javasolta sürgősen egy V. kötet elkészítését. Javaslataival egyet lehet érteni, mert újabb munkára, folytatásra és újításra ösztönöznek. Ma nem a feladatok, célok, hanem a képzett szakemberek hiánya okoz gondot. Különösen igaz ez a megállapítás a referátumban felsorolt folklór témák vonatkozásában. Nem közvetlen feladatként, hanem kutatási perspektívaként említek meg néhány további lehetőséget. Először is azt kell aláhúzni, hogy a most lezárult vállalkozás a tradicionális paraszti kultúra rendszerező, értékelő, elemző leírását tűzte célul egy bizonyos szempontrendszer szerint, s döntően a 19. század második felére és a 20. század első felére összpontosított. Ilyenformán kitűnő kiindulást nyújt mind a korábbi, mind a későbbi korszakok, periódusok irányába. Azaz a kötetben vizsgált témákat, fejezeteket is szükséges tovább kutatni, nemcsak a kimaradt témákat. Főként történetileg lehetne még jobban elmélyíteni, pontosítani, s a történeti folyamatokat korszakonként ábrázolni. Néhány tanulmány sokat merített a levéltári forrásokból, különösen Zólyomi József és Bakó Ferenc fejezetei, de jól tudjuk, hogy a lehetőségek még koránt sincsenek kiaknázva. A levéltárak, illetve a múzeumi tárgy- és dokumentumgyűjtemények, archívumok kínálják magukat további kutatásokra. 41