Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

Czedele: valami nagykendőforma fekete selyem matériából való kendőformát is vetnek az úri asszonyok a nyakukba, melyet masztlinak is(?) hívnak. Gyűjtött káromkodásokat, (Isten ne engedje, hogy több kakukkszót halljon). Megkezdte a gyűjtést még például a gyermekélettel, a babonákkal, orvoslási módszerekkel, magyar méltóságokkal, a hadi élettel, régi beszéddel, ősnevekkel, ruházattal kapcsolatban is. Ez a füzete még csak vázlatosan készült el. Sok hely áll üresen, amibe későbbi gyűjtéseit rendszerezte volna. Mindezek a vázlatosan tükrözött törekvések jelzik, bizonyítják azt a tudatosságot, amelyet Szerb Antal fogalmazott meg az előbb idézett részletben. Ezt a tudatosságot erősíti tovább Az én falum című kötet különböző kéziratainak vizsgálata. Javítások a kéziratokban - a javítások célja Nagyon gyakran találunk példát arra, hogy közszavakat helyettesít egy-egy tájszóval. Az én falum című kötet hősei parasztok, a környezet falusi környezet. Sokkal kifejezőbb, hangulatosabb ha a közszót tájnyelvi kifejezéssel helyettesíti. Eredeti: „Jaj, a gyönyörű szekrény!" Javított: „Jaj, a gyönyörű fisonyér!" A szekrény főnév a Magyar Értelmező Kéziszótár (ÉKsz) meghatározása szerint: „fn. 1. Használati tárgyak elhelyezésére való (szélességénél magasabb), ajtós bútordarab." A fisonyér szó nem szerepel az ÉKsz-ben, mert Gárdonyi helyi tájszólással írta le. A szótárban a következőképpen van jelen: „sifon fn. 1. Тех (Ágyneműnek való) pamutvászon, (jelzőként) párnahuzat. 2. népi Sifonér. Sifonér fn. nép rég. fehérneműs vagy ruhásszekrény." Szintén gyakoriak a nyelvi, stilisztikai javítások. Ilyenek például: eredeti: „A kalap alatt lévő vállas, erős legény." Javított: „A kalapos, szép, erős legény." Vagy: eredeti: „A harcsafejű család bámulva néz rám." Javított: „A harcsafejű család rámbámul." Az első példában a főnév-névutó-határozói igenév nehézkes kapcsolása helyett egy főnévből képzett melléknevet használ. így egyszerűbben tudja ugyanazt kifejezni. A második példában a határozói igenév-, igekapcsolása helyett egy igével helyettesít. A leggyakoribb az, amikor egy-egy kifejezőbb szót, szinonimát keres az adott kifejezés helyett. Például: eredeti: „Mikorra a kutya fölállott..." Javítás: „Mikorra a kutya fölágaskodott..." Az ÉKsz-ben: „áll tn és (ts) ige 1. (ember, állat) a lábára nehezedve egy helyben marad. Felágaskodik tn ige 1. Állat a hátsó lábaira áll." Ez utóbbi kifejezés tehát sokkal jobban megfelel az adott mondatkörnyezetben. A következő példa: eredeti: „Hogy erre Andris nem felelt..." Javítva: „Hogy erre Andris nem válaszolt..." Az ÉKsz-ben: „felel tn (és ts) ige. 1. (ts is) Válaszol (telefonban a hívott fél) jelentkezik." „válaszol tn (és ts) ige 1. Választ ad. (Valamely megnyilatkozásra) közli gondolatait, véleményét." A következő példa: eredeti: „Föliramodtunk a létrán." Átírás: „Fölsiettünk a létrán." 253