Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Szecskó Károly: Az Egri Irodalom- és Művészetbarátok Köre (1894–1898)

v inkább odafordult az aktív, a napi érdekekhez, annál nagyobb mértékben hagyta az igazán maradandót. Valóban, ma szinte általános a panasz, hogy a rendkívüli szellemeket, kik nemzetünknek az irodalom terén nemcsak büszkeségei, de fajunk típusának leghívebb kifejezői, s egyszersmind szellemi tőkénknek valódi letéteményesei; alig ismeri a közönség - S ez hová viszen, mindenki érzi és tudja. Alig kell bizonyítgatnunk, hogy e sajnálatos jelenséggel szemben oly egyesületek alakítása, melyek a könyvirodalom jelességeinek pártolását tűzik ki komoly céljukul, a legkívánatosabb dolgok közé tartozik, s hazafias és kulturális szempontból egyaránt elismerést érdemel. Vajha minden megyében, minden városban megtörténnék ez! Részünkről szívünk összes melegségével, meggyőződésünk egész erejével óhajtjuk, hogy e részt Dobó városának polgáraié legyen a kezdeményezés dicsősége. Ne rettentsen vissza bennünket, hogy más városokban egészen ily természetű egyesületet hiába keresünk; a nemzeti élet nagy oekonomiájában meglehet, sőt meg is van minden helynek a maga specialitása. Részünkről nem akarunk, de a viszonyokat kellőképp számbavéve nem is akarhatunk írói szövetkezetet oly célból, hogy a helyi erők termését tukmáljuk helyi közönségünkre. Ez a mily idomtalan, éppoly mértékben haszontalan törekvés volna. Mi azt akarjuk, hogy nemzeti irodalmunk jelességeinek és remekíróinak ismerete és hatása terjedjen; hogy közönségünk mentül hatalmasabban érezze az ő emelő befolyásukat. A mi célunk első renden csupán az lehet; hogy a nemzetirodalmunknak és a nemzeti életünknek valódi érdekeit a magunk körében mentül jobban előmozdítsuk. Azt hisszük, hogy e cél korántsem zárja ki, sőt - meg vagyunk győződve - éppenséggel föltételezi a helybeli írók csoportosulását, s a helybeli produkcióknak megfelelő alakban és irányban való felhasználását. Mert valóban egy ily irányú intézménynek bizonyos részben épp a helyi írók közremunkálásán kell alapulnia, amennyiben a közönségnek helyes irányba való terelése, fölvilágosítása mindenek előtt ezen az úton történhetik. A bővebb részletezést, úgy látszik, bátran elhagyhatjuk itt, s azért csupán a főbb elvekre akarunk rámutatni. Tényleg az egyesület munkásságának berendezésében maga a múlt, a tapasztalás adja a kezünkbe a biztos vezetőfonalat. Nem mi mondjuk, mások is állították, mindenki tudja, hogy Egerben pár év óta tartott zene- és felolvasóestélyek iránt a közönségben az érdeklődés fölébredt, sőt megizmosult. A szépérzés ébrenlétének fönntartásához hozzájárulni már magában véve is üdvös vállalkozás. De itt nemcsak az a kedvező körülmény jön számba, hogy az új egyesület a városban szép számmal élő zeneművészek, zeneértők, koszorús dalkörünk és műkedvelőink pártolására, közreműködésére szinte bizton számítani vél, szerintünk nem kevésbé fontos az, hogy ekképp, a szólóművészetek hatalmas varázsával segítve gyakran és könnyen szólhat a közönség lelkéhez, az ő felolvasásaiban, melyek - természetszerűleg - lehetőleg aktuális irodalmi, művészeti, s kulturális kérdésekkel érdekesen, népszerű modorban foglalkoznának. így különösen művészeti estélyek minden kétségen kívül irodalmilag is termékenyítő erejűekké fognak válni, a közönségnek nézetei tisztulnak, irodalmi tájékozódása fejlődik, - s közvetlenül: meglehetősen szűk mederben és csöndesen folydogáló társadalmi életünk szintén emelkedni fog. Mindezeken kívül, szerintünk, még különösen két kulturális jellegű dolog az, ami bennünket, egrieket, nagyban érdekelhet: a szín- és képzőművészet. Tagadhatatlanul, Egernek a képzőművészetek pártolására nézve szép hagyományai vannak - és ha alakítandó társulat - ha egyenlőre másképp nem is, mint az 227