Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Horváth László: Adatok Detk község első világháború előtti kivándorlásához (Heves megyei kivándorlás III.)

rítási lehetőséget. 22 hónap alatt - a burdon már 19^)6. márciusát is fizetni kellett -, 274,65 dollárba került a szállás, étkezés, mosás, az ún. burd-szolgáltatások. Ez összesen 1373,25 K-t jelent hét év alatt. : Hogy a család mit profitált a családfő kétéves kiríti munkájából, azt legtisztábban a „hazába küldött összeg mennyisége" mutatja. 19|)6-ban 185,36 dollár, 1907-ben 225,90 dollár; a két év alatt hivatalosan postán, bank-okon keresztül tehát 2055,7 K-t küldött haza családjának. Ennyit Magyarországon talán 10-12 év alatt sem tudott volna megtakarítani. Pedig özse István keresete a kivándorló detkiek között közepesnek, vagy talán kevésnek is számított. 1907-ben már a vármegye is rettegve figyeli a kivándorlási mozgalmat. Az emigránsok számának növekedése mellett az a legszembeötlőbb jelenség, hogy míg előző években összesen 359 nő és 200 gyerek költözött ki, addig egyedül 1907. év folyamán a megyéből 150 nő és 89 gyerek távozott.

31 Ez a tendencia figyelhető meg a gyöngyösi járásban is, hol a gyöngyösi újságok beszámolóiknak nem is tudnak más címet adni, mint: „őrjítő számok",*

2 „Fogyunk, egyre fogyunk"." Mégis minden riasztó előjel ellenére az 1907-es kivándorlás Detken nem éri el az előző év mértékét, hisz ez évben csak 50 fő körüli népesség hagyta el a falut.

34 Ebben nyilván szerepet játszik az, hogy az amerikai elnökválasztásra készülve az USA-ban nehezebb volt munkát találni. De a hanyatlás másik oka talán, hogy a detki munkaképes férfiak mobilabb tagjai már korábban elmentek. Ohio és Illinois államban ekkorra már „kis-Detkek" üzemeltek, a faluból elvándoroltak kolóniái. Ezek közül a legdokumentáltabb, talán a legnagyobb is a steubenville-i, hol a detkiek esküvőt (6. kép), temetést csakúgy tartottak, mint egyleti mulatságot (7. kép). 1908-10 között állandó mozgás figyelhető meg a kinti kolóniák és az Óhaza között. Minden évben 20-30 fő elvándorolt, de sokan hazatérnek. Néha csak megpihenni, néha végleg, sokszor azonban csak azért, hogy családjukkal vágjanak ismét a nagy útnak. Az alispán 1911-ben összesen 231 detki kivándorlóról tud, kik közül ekkorra 99 már vissza is tért volna,

35 de mint már jeleztem, ezek csak a legális kivándorlók adatai, nem pedig a valóság. Hiszen az 1909. II. te. jócskán megnehezítette az útlevélhez jutást.

36 A védköteles férfiaknak csaknem lehetetlenné vált, a gyermeküket, eltartottaikat gondozóknak pedig alaposan megnehezült a „hivatalos út". Egyre nagyobb a szökések száma, egyre kevésbé felderíthető a gyermekek s nők aránya a mozgalomban. Ekkor indul útnak, 1911-ben Kisbenedek Sándor, kinek egy „öreg amerikás" Holló Gábor - adta a pénzt az útra, sőt az új törvény értelmében még az itthon maradt családjáról is ő gondoskodott.

37 Kisbenedek Sándor is, Holló Gábor tanácsára, Granite Citybe igyekezett (Illinois), hol a detki Nagy István azonnal szerzett is neki munkát. Egy kukoricafeldolgozó-üzemben napi 8 órán át egy kis ablakon keresztül figyelte a „gyárpadon" a darát, és ha felakadt, vagy valami más probléma támadt, egy kis harangot kellett megkondítania, mivel az angol nyelvet nem ismerte. A keresetéről itthon is mindig mondogatta „... egy nap alatt keresett annyit, mintha itthon napszámba egy hétig dolgozott volna. "

3íi 31. Alispáni jelentés 1907. 36. 32. Mátravidék 1907. február 9. 4. old. 33. Mátravidék 1907. március 16. 5. old. 34. Alispáni jelentés 1907. 36. 35. Alispáni jelentés 1911. 19. 36. Magyar Törvénytár 1909. évi törvényezikkek 1910. 4-29. 37. MM. TA. 1409. 92. Kisbenedek János és Jánosné visszaemlékezése (Horváth László gyűjtése). 38. MM. TA. 1409. 92. 172