Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen

Az ásatások ismertetése A feltárások bemutatására a fellelhető, helyenként hiányos dokumentációs anyag alapján, az ásató meghatározásai szerint, az ásatási naplók szűkszavú bejegyzéseire hagyatkozva kerül sor. Párducz Mihály 1962-es ásatásán feltárt késő bronzkori kora vaskori anyag a következő (5. kép): /. szelvény Mérete 4,5x4 m. Feltárása során 120 cm mélyen hamus tűzhely (1. tűzhely) egyharmada került elő. Ennek közelében volt a Chikán Zoltánék által feldúlt fekete földes gödör (1. gödör), ami késő bronzkori cserepeket tartalmazott. A gödör D-i része 147 cm alá mélyült, egy-két neolitikus, többségében késő bronzkori töredéket adott. A túzhelyes, hamus foltok feltárása során 3 db megmunkált fatörzs-darabot találtak a földfolt közepén 175 cm mélyen; a cserépanyag vegyes volt. A 2. tűzhely (hamus folt) méretei: 106x100x96 cm, mélysége 278 cm. Átvágása során kiderült, hogy igen vastag, több mint félméteres rétegzésű, az alatta levő föld is 15-18 cm vastagságban átégett. A tűzhely mellől késő bronzkori cserepek kerültek elő. A 3. tűzhely mérete: 37x58 cm. A szelvény rétegsora: a felső 150 cm balról jobbra lejt, mert az első bronzkori település után következő rétegek (vörös-sárga agyag és fekete kavicsos föld) belecsúsztak a gödörbe. Az alatta lévő rétegek (tűzhelyek) vízszintesek. (XXI. tábla 1, 5, 9.) 1. árok Mérete: 1x8 m, mélysége 2 m. Az I. szelvénytől DNy-ra nyitották az 1. árkot. Az első ásónyom középkori és késő bronzkori cserepeket adott. A második ásónyomból elsősorban késő bronzkori töredékek kerültek elő. A vastag fekete réteg kevert anyagot tartalmazott. Az árok nyugati végén már csak szórványosan kerültek elő töredékek, legnagyobb részén érintetlen sárga és kavicsos altalaj volt. 2. árok Mérete: 5,5x1,2 m, mélysége 40-60 cm. Felső végében összehalmozódott kőhalom maradványai voltak. Szegényes, kevert cserépanyagot (késő bronzkor és középkor) tartalmazott. 3. árok (17. kép) Mérete: 1,5x10 m és a rábontások. A vár DNy-i végénél, K-Ny-i irányban nyitották ezt az árkot. K-i végében a mai felszín alatt 28, 32 cm mélyen maiteres középkori padlózat volt sok középkori cseréppel és néhány vastárggyal. Ezenkívül késő bronzkori és néhány neolitikus töredék került elő, ami a középkori réteg alatt egyeduralkodóvá vált. Ny-i végében átvágták a várfalat; innen 70 cm-ig habarcsos kövek kerültek elő, 30, 50 cm mélységből egy-egy XII. századinak látszó cseréptöredékkel együtt. 70 cm mélységben a kősáncot borító töltés földjében háromlyukú (ebből kettő megvan) csontzablapálca felét találták meg (18. kép XXVII. tábla 2a, b). A szilárdan rakott kőfalat földtöltés tartotta, ebben és az árokrészben nagyon sok késő bronzkori edénytöredék volt (VII. tábla 1., VIII. tábla 10-16.). A késő bronzkori földsánc felső 40-50 cm rétege kevert középkori és késő bronzkori anyagot adott, az ez alatt levő rétegekből 200 cm-ig kizárólag késő bronzkori kerámia került elő. Négy rétegű az árokfal: 1. humusz (kevert keramikus anyag), 2. szürkésfekete réteg (késő bronzkori kerámia), 3. fekete réteg (késő bronzkori kerámia kevés neolitikus cseréppel az alján), 4. vörös-sárga agyag (néhány késő bronzkori és több neolitikus kerámia). Az árok keleti végében kb. 70 cm 6