Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Fajcsák Attila: A szüret kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokások, hiedelmek

korábban feldíszített táncterembe. A lányok és azok, akik még kinn maradtak a szőlőben, csak a szedés befejezte után indultak haza. A szüreti táncba csak az a lány mehetett, akit valamelyik legény meghívott. Mivel a II. világháború óta mindenki akkor szüretel, amikor tud, a szüreti tánc elmaradt. így váltotta fel a szüreti bál a régi szokást, ami többnyire hetekkel a szüret befejezése után volt, akkor, amikor már mindenkinek a mustja a hordókba került. Ezt azonban már nem a legények, hanem „bálkirály" rendezte. A meghívottaknak „takszá"-val kellett hozzájárulni a bál költségeihez. Az így befolyt összegből fizették ki a kultúrház bérleti díját, a zenészek bérét, s az engedélyt.

49 Észak-Bihar szőlőtermeléséről híres falvaiban az egyszerűbb emberek, kisgazdák szüretén a befejező aktus a szüreti vacsora volt, ami természetesen, a fentebb említettekhez képest, jóval szerényebb keretek között zajlott le. Ezen a szedők vettek részt a gazda családjával és azok a rokonok, hozzátartozók, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni a szüreten.

50 Érmeilék és Észak-Bihar néhány jelentősebb bortermelő falvaiban szüretkor a cigányzenészek megjelentek a szőlőben. Amikor a fiatalok meghallották a muzsikaszót, abbahagyták a szedést, lementek a pajtához és néhányat fordultak.

51 A múlt század közepe táján még szokásban volt, hogy a szüretelők, főként a fiatalok munka végeztével zenekari kísérettel sorba látogatták a domboldalban lévő többi szüretelő gazdát, s azok pincéit, borházait. A fiatalok megérkezvén énekelve, táncoltak valamennyit - ez attól függött, mennyire fogadta szívesen a gazda őket -, majd „víg dánok közt" továbbhúzódtak.

52 A vetés, szőlőterület, gyümölcsös, egyszóval a termőföld két végén, vagy a négy sarkán végzett gonoszűző, és a következő évi bő termés érdekében végzett varázslatok változatai nem ismeretlenek a magyar néphagyományban. Göcsejben néhol az volt a szokás, hogy szüret befejeztekor a szőlővesszőket lemetszették s mindegyik szőlő tövére tettek egy szem szőlőt.

53 Szeged környékén a szüret utolsó mozzanataként a szőlőterület két végén néhány tőkét betakartak.

54 Ugyanezt a célt szolgálta a szőlőterület négy sarkának a bekapálása is, így Bárányhídvégen (Baranya megye) is, azzal a kiegészítéssel, hogy ebben az esetben „nem mögy el a főd haszna."

55 Szüret idején a koldusok sem szalasztották el a ragyogó alkalmat, hogy éhező napjaikat egy rövid időre ünnepi napokkal váltsák fel. Érmelléken a koldusok szüretkor jókívánságaikért kalácsot kaptak.

56 Másutt pedig némi eleség, adomány reményében, leállnak a forgalmas dűlők mentén, útelágazásokban és szent énekeket vagy a kolduséletről szóló panaszos hangvételű világi dalokat énekelnek. Egerben, ha egy idegen „bolyong ilyenkor a szőlőkben, behívják, megkínálják az aromás muskotályszőlővel, vagy ha éppen dél van, akkor ebédre invitálják. A teríték a füvön van, nagy tálakban juhhúsos kása, sült disznó savanyúkáposztával".

57 Lovason (Veszprém megye) szokás volt a vesszőkön szőlőfürtöket hagyni, amit „Szent Mártonszőlő" vagy „kapás szőlő"-nek neveztek. Ezeket a fürtöket csipegették 49. VASAS Samu - SALAMON Anikó 1986. 159-160. 50. KURUCZ Albert 1964. 66. 51. VARGA Gyula 1976. 88., KURUCZ Albert 1964. 68. 52. MAJER István 1857. 308. 53. GÖNCZI Ferenc 1914. 573. Idézi MADARASSY László 1929. 167. 54. BÁLINT Sándor 1957. II. 522., BÖRCSÖK Vince 1974. 488. 55. BERZE NAGY János 1940. III. 191., Magyar Néprajzi Lexikon 1982. V. 102., HOPPAL Mihály 1978. 70. 56. VARGA Gyula 1976. 88. 57. POZDER Miklós 1972. 78. 437