Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Fajcsák Attila: A szüret kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokások, hiedelmek
évekig. 13 Mednyánszky Sándor egri származású emigráns így emlékszik vissza az 1800as évek első felében történt kihirdetésekre: „Nincs is más olyan alkalom, ami ennyire fontos lenne számára, mint amikor kivonul a városházáról teljes díszben, s vöröslő arcát a piac felé fordítja, ahol a tömeg türelmetlenül várja a szüret kezdő időpontjának bejelentését. A piacon megáll, mint Bacchus követe, s míg a vörös zászló - a szüret jele - kibomlik a városháza ablakából, dobja pergetve a tanács rendeletét ünnepélyesen bejelenti. Ezután a város hat negyedébe megy el, időnkét megállva, hogy az örömteli hírt megismételje." 14 Abaújban harangkongatással adtak jelet a falvak elöljáróságai a szüret megkezdéséhez. 15 Megszólaltak a harangok tokaj-hegyalj ai oppidumokban is és a hegyeken tüzek gyúltak ki. „Olykor a viharágyúk is hallatták hangjukat. Az őrizetek pásztorai és inasai keleplésbe kezdtek." 16 A harangozás kapcsán érdemes egy kis kitérőt tennünk, ugyanis ha valahol erről esik szó, szinte kivétel nélkül mintegy leegyszerűsítve a kérdést annak csupán gonoszűző szerepére utalnak, amit mi sem vitatunk. Ez azonban csak egy része az egyház által előírt harangozási szokásoknak és mint minden szokás, ez is jelentős változáson ment keresztül az elmúlt egy-kétszáz esztendő során. Mivel a harang szentelmény, a harangozás szent funkció, 17 hangja „az egyház szózata", „Isten dicsőítése", mely a híveket imádságra, s közájtatosságra hívja, „s szent hangjával az élet minden viszonyain át kísér". A harangszentelési ceremónia során a szentelést végző pap kezét szent olajba mártván a „harang külső felére egy keresztet von, ezután pedig egy könyörgésben esedezik Istennek, miszerint e harangot szentelje meg, hogy hangjának hallatára növekedjék a hívekben a hit buzgalma, s távozzanak tőlük a lelki ellenség ármányai . . ." 18 Erre szüretkor szükség is volt, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a szüreti borozás, áldomásivás okozta felszabadultság, mulatozás hány esetben vezetett kihágásokhoz. Erre dolgozatunkban még visszatérünk. A római szertartáskönyv előírása szerint évszázadok óta kötelező harangozni zivatar és vihar előtt. Amikor a „terhes fellegek közeledtével a harangok meghúzatnak, ez nem azért történik, mintha ez magában a fenyegető veszélyt elhárítaná: ily erőt a harangszónak tulajdonítani babonás vélemény volna, hanem azon okból történik, miszerint a hívek ezen jeladásra Istenhez folyamodnak, hogy azon imádság erejénél fogva is, melyet a harangot szenteléskor a püspök e végett hozzá intézett vala, tőlök minden részt távoztatni méltóztassék." 19 A harangok szerteágazó rendeltetése közül kiemeljük az „ünnepek díszének növelése céljából" történt harangozási. Régen szokás volt sátoros ünnepeken, örömünnepeken harangozni és szabad volt országos és nemzeti ünnepeken is. 20 Világi célokra nem használhattak felszentelt harangot. Erre a Főpásztor külön engedélye volt szükséges. 13. BAKOS József 1969. 21., BREZNAY Imre 1934. II. 183. 14. MEDNYÁNSZKY Sándor gróf álnéven adta ki könyvét, melynek pontos adatai: A. M. BIRBECK: Rural and Historical Bleaning from Eastern Europe. London, 1854. A könyv 10. fejezetének címe: „Eger és szőlőkultúrája". Ezt ismerteti POZDER Miklós 1972. 76-78., s a továbbiakban ezt fogjuk idézni. 15. PALÁDI KOVÁCS Attila 1967. 5. 16. BAKOS József 1959. 19. 17. KOVÁCS Mihály 1919. 202. 18. LONOVICS József 1865. III. 70-71., Hasonló dolgokról ír KOVÁCS Mihály 1919. 13. 19. LONOVICS József 1865. III. 70., Ugyanezt fogalmazza meg MIHÁLYFI Ákos 1933.306-307. 20. LONOVICS József 1865. III. 70., KOVÁCS Mihály 1919. 12., MIHÁLYFI Ákos 1933. 305-306. Míg LONOVICS ír az örömünnepre való harangozásról MIHÁLYFI ezt már nem említi a harangozás alkalmai között. 433
