Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Petercsák Tivadar: Paraszti munkák az Északi-középhegység erdőiben

ben belékelték.

40 A finnugor eredetű hajkolás, hakkolás mellett a kevert etnikumú területen egyedül a németes hangzású srámolás, stáholás kifejezésekről feltételezhető, hogy a német eredetű bányászati műszókincsből került a fakitermelés munkafolyamatának megnevezésére, másrészt a réhelés a schräg — ferde jelentésű német szó többszöri változáson átment származéka lehet. Feltűnő, hogy a favágással nagy arányban foglalkozó szlovák lakosság körében nem alkalmaznak szlovák kifejezést e műveletre.

41 E művelet során a fának kb. egyharmad részét kimetszették, majd a másik oldalról a hókács, hajk alsó része felett elfűrészelték. Gyöngyös város 1885-ben előírta a favágóknak, hogy a fákat féloldalas metszéssel kell levágni, nehogy a víz megálljon a tüskön és kárt okozzon rajta.

42 Ha vastag fánál szorult a fűrész, akkor egy fejszét a másikkal utána ütöttek, de alkalmaztak fa és vas éket (klin - Répáshuta, klinek - Óhuta, kolek - Hegyköz) is (4. kép). Felsőtárkányban vastag fák döntésénél két éket is a fűrész mögé kucogtattak.^ A kivágott fát a fejszétől kisebb méretű és súlyú bú/tóval gallyazták, majd a 8-10 cm vastagság fölött nagyfűrésszel, az alatt kávás fűrésszel vagy kisfürésszel {mala pilka Répáshuta, Óhuta), cserfürésszel darabolták fel az erdészeti alkalmazott {kosztoló) által megadott méretre (5. kép). A vastag fákat a földön vágták fel, a vékonyabbakat általában háromlábú bakra tették. A kitermelt fát rendszerint az alábbiak szerint osztályozták: vasúti talpfa, bányafa, tűzifa. A tűzifa nagy részét méterbe (1 méter hosszúra) vágták, hosszát az egy méteres fejszenyéllel, illetve kávás fűrésszel mérték le, de alkalmazták a mérőlécet, mérővesszőt is. A Hegyközben a baltafej és a nyél hossza együtt volt 1 méter, s ezzel mérték ki a fát.

44 A méter hosszú husángot hívták másnak (Mikófalva), macerajnak (Egerbocs) és teke mértéknek (Felsőtárkány). Tardonán és Szilvásváradon egyik végén kampósra kiképzett mértéket használtak. A vastag fákat berakás előtt fel kellett hasogatni. Ezt a munkát fejszével, fa- és vasékkel és görcsös keményfából faragott bunkóval, bakó\al végezték (Répáshután bagyog vagy kijan).

45 A feldarabolt tűzifát méterbe, erdei méterbe rakták be.

46 A Bükkben és Gömörben az ölfa terminust a két űrméter hosszú tűzifarakás megjelölésére használják

47 (6. kép). 40. A terminológiához L.: HERKELY Károly 1941. 261.; MÁDAI Gyula 1971. 107.; É. KOVÁCS László 1976. 146.; BOZÓ József 1970. 122.; MÁDAI Gyula 1984. 64.; PALÁDIKOVÁCS Attila 1982. 27.; BALÁZS Géza 1982. 29.; PETERCSÁK Tivadar 1978. 21.; 1981. 51-52.; 1984. b. 485.; 1989. 276. 41. L. : KOTICS József 1985. 35-39. A hajkolás, hakkolás országszerte elterjedt kifejezés. Ismerik a Bakonyban és a Székelyföldön. HEGYI Imre 1978. 52. ; HAÁZ Ferenc 1942.11. A hókácsol kifejezést az Ormánságban használják. KISS Géza 1952. 236. A Felső-Garam vidékén a kimetszett rész neve zátinok. Horehronie . . . 285. 42. HML Gyvl. XCVI/8. 43. MÁDAI Gyula 1984. 63.; PETERCSÁK Tivadar 1981. 51.; 1978. 21.; 1989. 276. A fadöntés az egész Kárpát-medencében hasonló módon és eszközökkel történik. HEGYI Imre 1978. 52-54.; BÖDEI János 1947. 95-96.; TAGÁN Galimdzsán 1943. 34-35.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 578-581.; Horehronie . . . 281-287.; Ezzel egyezőek az Alpokban alkalmazott eljárások is. Werner SCHMITTER 1953. 44. PETERCSÁK Tivadar 1989. 276. A balta nyelét a Felső-Garam vidékén is használták mértékül. Horehronie . . . 283. ; PETERCSÁK Tivadar 1978. 21. ; MÁDAI Gyula 1984. 63. ; BOZÓ József 1970. 125. 45. PETERCSÁK Tivadar 1989. 276.; MÁDAI Gyula 1984. 62-63.; HERKELY Károly 1941. 261.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 579. 46. Vö: HEGYI Imre 1978. 58. 47. HERKELY Károly 1941. 212.; DENIA 1062. 31. 376