Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen
tartózkodási helye lehetett. A megtelepedésre alkalmasabb DNy-i részen helyezkedtek el a lakóházak. Ezenkívül az I. szelvény és a 6. árok gödrei, tűzhelyei kisebb objektumok meglétére utalhatnak. Bár a feltárás nem teljes, a szúrópróbaként kitűzött, leletmentesnek bizonyult területek azt mutatják, hogy nem sokkal több házzal számolhatunk a település területén, illetve azt, hogy a korszak általános tendenciájának megfelelően a telepnek a sánchoz közel eső részét lakták Felsőtárkány-Várhegy lakói is. A leletanyag vizsgálatánál kiderült, hogy anyagunkból hiányoznak a klasszikus pilinyi formák, a pilinyi-kyjaticei átmeneti időszak, a kyjaticei kultúra kezdeti szakaszának emlékei is. A település a kyjaticei kultúra klasszikus időszakában, a Ha A 2 periódus második felében (i. e. 10. század első fele) népesülhetett be, és a Ha B, periódus (i. e. 10. század vége, 9. század eleje) idején élte fénykorát. Ebben az időben épült az 1., 2. és a 4. ágasfás, szelemenes szerkezetű, tűzhelyeket, sok edényt tartalmazó, tehát a korszak viszonyaihoz képest jelentős ház. A házak leégése, pusztulása után a település élete folytatódott, amit a vastag fekete kultúrréteg, a sok leletanyag bizonyít. A védelemre törekvő, különálló, magaslati helyre költöző, de még nem erődítő népesség élénk, békés kereskedelmi kapcsolatokat folytatott a környező kultúrákkal, elsősorban az urnamezős kultúra Duna-Tisza közére is betelepülő váli csoportjával. Ezt az általános késő bronzkori formák, díszítménytípusok és a kyjaticei kultúrára jellemző tárgyak mellett megjelenő import urnamezős darabok (íveltnyakú, félgömbaljú csésze, kúpos nyakú, kihajló peremű edény, kis kettőskúpos edényke, egyfülű, ferdén kannelurás hasú gömbös bögre) mutatják. Ebben az időben a telepen viszonylag gazdagabb népesség lakott, a korszak szokásainak megfelelően magaslati helyen, a környező települések esetleges központjaként. Kutatás hiányában nem ismerjük pontosan a Várhegy körüli késő bronzkori telepeket, temetőket. A szórvány fémleletek, a Peskő barlang kyjaticei anyaga és a Felsőtárkány község területén előkerült szórvány késő bronzkori korai vaskori leletek 135 azt bizonyítják, hogy a késő bronzkorban a közvetlen környéken több település volt. Gazdasági-hatalmi központnak tekintik a nagyobb alapterület, gazdagabb leletanyag (Bükkszentlászlónál két kincslelet) és az állatcsontvizsgálatok eredményei (jelentős állattartásra utaló nyomok) alapján a Bükkszentlászló-nagysánci és a Szilvásvárad-töröksánci erődített telepet. A szilvásváradi földvárban a Ha A periódusban élt a kyjaticei népesség. Párducz Mihály közleményei alapján feltételezhető, hogy a bükkszentlászlói földvár hasonló korú, szerkezetű, mint a felsőtárkányi; a település a késő bronzkor idején jött létre, az erődítést pedig a kora vaskor elején emelték (a depotleletek kora Ha B 2 ). 136 A Felsőtárkány-várhegyi telep a Ha B t (i. e. 10. század vége, 9. sz. eleje) idején jelentőségében ezekhez hasonló lehetett, nem refugiumként funkcionált, hanem állandóan lakott hely volt. Feltételezésünk szerint a Ha B 2 periódus végén, a Ha B 3 periódus (i. e. 8. század) idején (barna késő bronzkori kora vaskori réteg) a felsőtárkányi település élete megváltozott. Ez összefüggésbe hozható a preszkíta bevándorlások első hullámával. Kemenczei Tibor feltevése szerint a Fekete-tenger É-i mellékén élő népcsoportok terjeszkedése Ny felé már a késő bronzkor első periódusában megindult. Az i. e. 9. század végén, 8. században az Al-Duna és a Tisza mentén eljutottak az Alföld É-i és D-i részeire, a Bükk, Mátra aljára is. Ennek hatására a gávai kultúra lakossága elhagyta területeit, elrejtette a hajdúböszörményi (Hajdúböszörmény-Rohod-Szentes) típusú kincseket. 135. VÉRTES László 1956. 5.; HELLEBRANDT Magdolna 1973. 589.; KEMENCZEI Tibor 1984. 129. KÁLLAY Ágota jelentése. Az egri vár híradója 21-22. 1990. 88. 136. Lásd a 28., 79., 95., Г6. jegyzeteket. 35
