Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

nél, a cseremiszeknél, tatároknál, de Nyugat-Európában is. 1584-ben német forrás ajánlja a patkányok, férgek elűzésére a kerítéskaróra tűzött lókoponyát. Árpád-kori falvainkban is nyilvánvalóan a gonosz elhárítása miatt őrizték a lókoponyákat. A18. századi méhészkönyvek, a lókoponya mellett ajánlják a szarvas- és őzagancsot is. Szemverés ellen rongybabát is helyeznek a kasok, köpük közé (Lápos völgye, 27. kép). A méhesekbe belépni, a méhek közelébe nőnek tartózkodni (különösen a menstruáció idején) tilos! A moldvai magyaroknál a menstruáló nő nem ejti ki a méh szót, hanem csak bogarat mond. Tanulságos esete ez a szótabunak. A meghalt méhesgazda körmeit levágják, temetéskor a kalapját valamelyik méhkasra helyezik, hogy a méhei utána ne pusztuljanak. A méhész halálakor Szeged vidékén figyelmeztetik is a méheket, hogy ne sirassák gazdájuk elvesztését. A Bakonyban, Gömörben bekiabálnak a kasokba, hogy „meghalt a gazdátok!" Ha ezt nem teszik, a méhek elpusztulnak. Még a múlt században is előfordult, hogy halálozáskor gyászfátyollal vonták be a méhkast (Bakony, Somogy). Lakodalomkor pedig vörös posztóval, hogy a méhek is vigadjanak. A meghalt méhésznek az eresz alá elföldelt körme, haja, a méhes elé elásott béklyó, a méhesbe felakasztott, húsvétkor megszentelt sonka csontja a megrontástól, tolvajlástól védi a méheket. Akinek mutatóujjába a bőr alá méhanya van „beforrasztva" maga után tudja csalni az idegen rajt. A lopott méhraj jól mézel. A méhtolvajnak azonban vigyáznia kell, mert a bűvös erővel rendelkező méhészek bosszút állnak rajta. A tolvaj keze odaragad a méhkashoz és egy lépést sem tud tovább menni. Ha mégis sikerül a lopás, az ellopott méhkas helyét a károsult gazda tejjel öntözi, s akkor a tolvaj megőszül vagy megkopaszodik. Kopasz lesz a méhtolvaj, ha csukafejet és sonkolyt új fazékba összefőznek. A tolvaj lábnyomába vert szeg- 17. századi felfogás szerint is - a tolvaj halálát okozza. Meghal a méhtolvaj, ha az ellopott méhkas helyére lőnek vagy egy méhet a halott mellé a sírba dobnak. Arany János Vörös Rébékjének varázstevékenységére emlékeztet az a tanács (17,18), amely a tolvaj felvett lábnyomának többszöri főzését ajánlja. A tolvajt annyira háborgatja, kínozza ilyenkor a hideg, hogy „világon való voltát se tudja". Szeged vidékén a gazda kenderfonálra annyi görcsöt köt, ahány kas méhe van, a csomókkal megérinti a kasokat s azokat a tolvaj nem viheti tovább, mert őt is 'megkötötték'. Varázsereje van a karácsony éjszakáján készült seprűnek. Ezzel az éjféli misén összeseprik az oltár előtti port, szentelt vízzel sarat gyúrnak belőle s az azzal bekent kasok és a megőrzött seprű lehetetlenné teszik a tolvajlást. A Horhi-féle méhészkönyv több kéziratos változata (1795, 1797) tanácsolja, hogy Szent Iván nap (jún. 24.) hajnalán a méhész mogyoróvesszőből készítsen gúzst s helyezze karácsony éjjel az asztal alá. Amikor egy fehér kanca megellik - mielőtt először szoptatná meg a csikóját - tegye a gúzst a kanca lábára, hogy így szopjon a csikó. A gúzst azután a méhesbe kell tartani. Az ilyen gúzs megóvja a méheket a tolvajtól. Ez esetben a varázscselekmények több láncszeme kapcsolódik egymáshoz. Erdélyben böjtöl az a gazda, akinek ellopták a méhét. A böjtöléstől beteg lesz a méhtolvaj, sőt meg is halhat. Göcsejben ilyen átkot mondanak a méhtolvajra: „Aki ellopta a méheimet addig meg ne haljon míg engemet magához nem hiv!" A méhlopást, a méhek megrontását a múltban szigorúan büntették. 1556-ban egy jobbágyot - aki az ellopott méhkast a padláson rejtegette - arra ítélték, hogy derékig meztelenre vetkőzzék és a méheket a fejére borították. Bártfán 1569-ben egy asszonyt mézlopásért és a méhek megrontásáért máglyán égettek el. Hasonló szigorúan büntették a méh- és méztolvajokat az oroszok, lengyelek, észtek, cseremiszek is. A friss mézből a Rába mentén a rokonoknak, szomszédoknak küldenek egy tányérral. A megajándékozottak a tányért búzával tele küldik vissza. A búzából néhány szemet a méhkas alá helyez a méhész s ha azok ott nem csíráznak ki a méhei egészsége358