Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál
rócot függesztettek. Idegenek soha nem fosztották ki a fülkéket, amelyek cosni{a 'kas' nevéből arra következtetek, hogy újabbak. A köpűk, kasok, a kezdetleges és fejlett deszkakaptárak gyakran egymás mellett állanak a hagyományosan méhészkedő parasztságnál (30. kép). Mindezek különböző műveltségi rétegbe tartoznak s különböző műveltségi hullámok révén keverednek egymással. A méhesben együtt látjuk az évezredes hagyatékot (köpű, vesszőkas) a modern kaptárakkal. Az előbbiek fennmaradását elősegítették az ökológiai viszonyok, az utóbbiak a méhészkedés szakszerű irányítása révén honosodtak meg. így a szemünk előtt küzd az ősi az újjal, az életképes az életképtelennel. 10. §. A méhek gondozása a tavaszi kieresztéssel kezdődik. Mosón, Sopron és Vas megyében - a burgenlandi szokásokhoz hasonlóan - már Üszögös Szent Péter napján (febr. 22.) megemelik a méhkasokat, megkopogtatják, „felébresztik" a méheket. A kieresztés ideje az időjárástól függ, de általában március végén, április első hetében tágítja, nyitja ki a röplyukat a méhész. 17-18. századi méhészkönyveink azt tanítják, hogy legjobb szerdán vagy csütörtökön kiengedni a méheket, mert akkor a nyár folyamán serények, munkások, egészségesek lesznek. A hétfőn kibocsátottak tunyák, betegek, restek, a keddiek veszekedők, irigyek, a péntekiek „szerelmeskedők", egymáshoz vendégségbe járók, a szombatiak mordok, erőtlenek, a vasárnapiak kevélyek és kövérek. A Falusi Gazda 1861-ben azt tanácsolja, hogy Gergely napján ímárc. 12.) engedje ki méheit a méhész: „Hogy ha akkor lenne hideg idő, Ne búsulj, mert az ősz így lészen mézelő!" A kieresztés napja József nap (márc. 19.) is, esetleg a koratavasz más jeles napja. A kiskunsági méhészek József nap éjszakáján a kieresztés előtt meztelenre vetkőzve subában, szűrben aludtak méheseikben, nehogy az új raj elszökjön. A kieresztés napján, ha a méhész elhagyja udvarát, a rajok elszöknek és elviszik a méhész szerencséjét (1718). A tavaszi kieresztés és rajzás alkalmával imaszerű vallásos szöveget (Benedictio ad Apes) mondanak. Az 1663 körüli kéziratos Házi patika a méhek kirakása előtt ennek az igének az elmondását ajánlja: Óh, Uram, Jézus Krisztus, az mint szaporítod az igaz áldott kenyeret, úgy szaporodjanak az én méheim. Rajokat bőven bocsássanak, erősek legyenek, gazdagok, bővek és hordjanak bőségesen maguknak, mindenfelől 9 határokról, napkeletről, napnyugatról, északról és dél felől. Hogy mind nékik legyen, s mind énnekem is jusson bőven, és semmiféle méh hatalmat rajtuk ne vehessen. Azért ti, méhek menjetek el, ki a kasokból, az nagy Istennek ereje és hatalma által, és ez legyen + Atyának + fiúnak + szent lélek Istennek + nevében + Ámen + Kalotaszegen a múlt század végén a fohász így hangzott: Méhek repüljetek! A gonosz felett győzedelmeskedjetek, hogy a szentséges Szűz Máriának viaszt adhassatok, hogy Jézus Krisztus Urunk dicsőségére mézetek legyen. - A méhek ilyen serkentése, dicsérete a katolikus egyház révén került el a parasztméhészek közé. Hasonló szövegek Nyugat-Európában már a középkorban ismeretesek voltak, de a méhek túlzott dicséretét Kr. u. 378 körül Szent Jeromos elítéli. A cseremiszeknél, mordvinoknál, votjákoknál főleg mézszüretkor fohászkodnak, de a szövegek eltérnek a közép- és nyugat-európai imáktól. A cseremiszeknél a méz elvétele után a méhész hazatérve az erdei méhesfától a jelenlévő családtagok előtt 'imát' mond és viaszgyertyát helyez el a szoba belső sarkába. Az egyik 'ima' így hangzik: Méhisten, Méhteremtő! Kegyeskedj elfogadni ezt a termékenyítő lakomát, az eljövendő bőségért adom néked! - Az 'ima' után az asztalhoz ülnek, mézet csemegéznek. Egy darabka mézeskenyeret pedig az ikon elé helyeznek, amelyet a lakoma végeztével az imamondó fogyaszt el. Feltűnő az a moldvai búcsúzás, amikor a priszákátó\ távozó jóbarátnak, szomszédnak ezt mondja a méhesgazda: „Méhbogaram istene kísérjen" (Trunk). Korai méhészkönyveink említik s Erdélyben még 50-60 évvel ezelőtt is előfordult, 347
