Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

bőséges lesz a méz, szorgalmasan dolgoznak a méhek. Más tanácsok szerint a kasfonást újhold péntekjén napkelte előtt kezdje el a méhész s a fonás közé nyír-, csipkevesszőt elegyítsen (1718). Az ilyen vesszők elűzik, távoltartják a gonoszt, a méhek megrontóit. Megakadályozzák a boszorkánykodást. Hasonlóan vélekednek a két növényről Európaszerte. Ügyelni kell arra, nehogy az elkészített kasba beletojjon a tyúk, mert akkor a méheket elkerüli a szerencse. A kasnak való vesszőt reggel szedik s délig meg is kötik, így gazdag lesz a raj. Az 'egynapon' bevégzett munkákkal a baj elhárítását, a bőség biztosítását kívánják elérni. Fogarasban hét Mária nevű román asszony egyetlen éjszaka fonja, szövi s meg is varrja a csuma ingét, amelyet szalmabábúra húzva kitesznek a falu szélére, hogy a járványt ne engedje be a faluba. A 14. sz.-i orosz krónikák említik az 'egynapon' épített templomokat. A templomhoz egyetlen napon vágták ki a fát, elkészítették a tetőt, berendezték, felszentelték s az első istentiszteletet is megtartották a templomban. Az 'egynapos templomokat' különböző járványok ellen építették. Egy éjjel épült fel istenes munkából a palócoknál a Karancshegy tetején az őrangyalok kápolnája. Ugyanezeket az elhárító, bőséget biztosító gondolatokat testesítik meg a reggeltől délig megkötött kasok. 4. A deszkából készült állóhasáb alakú, keretek nélküli deszka méhlakások Erdélyben használatosak (41. F) kép). A székelyeknél, a Lápos völgyében csonkagúla alakban is előfordulnak (41. E) kép). A méhek a lépeket pálcikákra építik. Ismertek a románoknál (26. kép), a máramarosi huculoknál (41a. kép). Keretek nélküli, csak léptartó pálcikákkal készült állóhasáb méhlakások jellemzői Dél-Európának, az Alpesek déli peremvidékének. A csonkagúla alakúak szintén az Alpesekben (Inn, Enns, Ybbs vidéke) tűnnek fel. Történeti összefüggésük a kárpáti formákkal nagyon is kétséges. Viszont Pethe Ferenc ilyeneket láthatott nyugaton, mert ajánlja méhészeinknek {Pallérozott mezei gazdaság, 1806-1814) s az ő nyomán a csonkagúla alakú méhlakást Csaplovics János is hasznosnak tartja (1816). Schihulszky József, aki Alsó-Vereczkén a királyi főharmincad és a sóhivatal vezetője volt 1817-ben Kassán megjelent munkájában kettős „köpűket" ajánl. Ezek is hasáb alakú, de egymásba nyíló keretnélküli deszka méhlakások (75. kép). A méheknek kettős Köpűkben leendő tartásáról с könyvecskéjét latinul is publikálta. Schihulszky József „köpűit" korábban ismerte Csaplovics János s közzé is tette A méhtartásnak . . . módja с könyvében (Miskolc, 1816). Németül és latinul 1814-ben, szlovákul 1817-ben s lengyelül 1821-ben látott napvilágot Csaplovics J. méhészeti munkája. A többnyelvű kiadás a magyarországi méhészkedés fejlettségét bizonyítja. A köpű, a méhkas, az egyszerű deszka méhlakások mézelő terébe 2-4 pálcikát (lépvessző, palló, szulák, szulánk) helyeznek el, amelyekre a méhek a lépet {lamp, lampos, méhkalács, sejt, sonkoly) erősítik, építik. Mindezeknek a méhlakásoknak a röpnyílása rendszerint alól van s abba kirepülési elősegítő deszkácskát (letarcsfa, nyelv) erősítenek. A röplyuknak a kas közepén, felsőharmadában való elhelyezése újabb megoldás s a Dunántúl nyugati részén szórványosan tűnik fel. A fatörzs-köpűknél a röpnyílás az odúkhoz, a faüreghez igazodik. 5. A deszkából készült említett méhlakások nem tévesztendők össze a modern kaptárokkal, amelyeknél a méhek a lépet mozgatható, kiemelhető keretekbe építik bele. A keretes kaptárak a 19. sz. közepe óta kezdték kiszorítani a fenti hagyományos méhlakásokat. De peremvidékeinken a vessző-, s főleg a gyékény- és szalmakasok napjainkig szívósan tartják magukat. A mozgatható keretes kaptárak (irzon, zirzon) feltalálása a méhészeti irodalom szerint Dzierzon J. és Berlepsch A. nevéhez fűződik. Az ő működésük előtt egy erdélyi magyar méhész (Kövesdi Szarka Sándor) már a múlt század első felében szerkesztett hasonló elvű kaptárakat és találmányát 1844-ben publikálta is (59., 60. kép). Vele egyidőben szilágysági és Komárom megyei méhészek is 344