Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Pető Ernő: Az egri sajtó újraindulása (1944. dec.–1946. dec.)
gel fenyegette, különösen a városi lakosságot. Érthető, hogy a szociális egyenlőséget sürgető elképzelések a szükségesnél nagyobb teret nyertek. Jó táptalajra lelt az az ideológia, amely a gazdasági egyenlőségben ellenérdekelt rétegekre igyekezett kiosztani a bűnbak szerepét, ezen rétegek politikai képviselőjét elsősorban az FKGP-ben határozva meg. Az adott helyzetben tehát kommunisták és a szociáldemokraták és az általuk megszervezett tömegek számára fő politikai ellenséggé a reakció és az azzal jelentős részben azonosított Kisgazdapárt volt. A napi politikai praxis szintjén eliminálódtak a két munkáspárt között egyébként meglévő elvi különbségek, azok taktikai és mentalitásbeli különbözőségeknek tűntek. 2. Az országos trend Heves megyében és Eger városában is éreztette hatását. A szembenállást tovább mélyítette, hogy a Kisgazdapárt közvetlenül a nemzetgyűlési választások előtt, 1945. november 3-án helyi hetilapot indított Egri Barázda címmel. A Barázda, bár több meghatározó kérdésben mérsékelt álláspontot foglalt el, koncepciójában, társadalmi célmeghatározásában ütközött az Igazsággal (pl.: a tőkét ugyan korlátozni akarta, de a magántulajdon alapján állt). Ellenfelet és egyben negatív viszonyítási pontot jelentett. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a két szerkesztőség közötti feszültségek nem kizárólag a különböző pártállásból fakadtak, hanem közöttük személyes ellentétek is feszültek. 3. A lap meghatározó munkatársa Lénárd Sándor maradt, aki feladatát küldetésnek, helyét őrhelynek tekintette, ahonnét meggyőződése és egész múltjából fakadó szerepfelfogása szerint a legeredményesebben ostromolhatta a munkásmozgalom ellenségeit. 1946-ban a kommunisták támadó politikájának és az ebből fakadó koalíciós válságnak az idején a lap egyre erőteljesebb központi pártirányítás alá kerül. A vidéki lapok tevékenységének koordinálását, irányítását a Szociáldemokrata Párt központi Titkársága mellett dolgozó Központi Sajtóosztály végezte. 1945-ben még az eszmeileg rokon vidéki lapok nem taroltak rendszeres kapcsolatot egymással. A kapcsolattartás esetlegességének a feloldására rendszeressé tették a sajtóankétokat, ahol a párthoz tartozó lapok szerkesztői aktuális kérdésekről kaptak eligazítást, cserélhettek véleményt. A központi pártrendezvényekről, az egyre botrányosabb belpolitikai élet eseményeihez kapcsolódó hivatalos központi állásfoglalásokról előre megírt cikk formájában kaptak anyagot. Megszabták a fontosabb tudósítások tartalmát, sőt terjedelmét. 17 1946 márciusában az Igazság személyi állományának megerősítésére a Sajtóosztály Egerbe küldi Lóránd Imre újságírót. 18 A fiatal Lóránd személyében a korszak megyei sajtójának legjobb tollú, legműveltebb, egyértelműen elkötelezett újságírója került a laphoz. Gördülékeny stílusban, olvasmányosan, világos szóképeket használva közelíti meg a felvetett problémát. Gondolat és szófordulatai, logikai következtetései - főleg a kevésbé művelt olvasókra - a relevancia élményével hathattak. 1946. május 22-től (3. évfolyam 27. szám) főszerkesztőként tüntették fel a lapon Okos Miklóst 19 , a Szociáldemokrata Párt nemrég Egerbe visszaköltözött megyei titkárát. Okos főszerkesztői feltüntetése inkább a pártszervezettel való közvetlen kapcsolatot demonstrálta. A megyei titkár nem folyt be a szerkesztőség munkájába, csak elvétve vállalta a vezércikkírás terhét. 17. DIV. LUK. DOK. 67. 90.1.; 67. 94.1.; 67. 96.1.; 67. 97.1. 18. Loránd Imre: szociáldemokrata újságíró, mozgalmár 1945-ben az MSZDP küldi Egerbe, később Budapesten antikvárius 19. Okos Miklós (1905-1969): egri szociáldemokrata politikus, régi mozgalmár, 1945-48-ban azMSZDP megyei titkára, az MDP-be nem veszik át, később asztalos, majd korrektor. 283 /
