Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Horváth László: Az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás Kál községből az első világháború előtt (Heves megyei kivándorlás I.)

A visszavándorlási nyilvántartásban később 42 fő vallotta magát 1909-es kivándorlónak,

56 s mivel ez évben a megyében „sokan voltak olyanok, kik útlevél nélkül szöktek ki",

57 valamint a végleg kint maradtak arányát figyelembe véve, az ez évi kivándorlást bátran 60 (fő) fölé helyezhetjük. 1910-ben az előző évekhez képest némi hanyatlást tapasztalhatunk. 15 visszavándorló adja meg később ezt az évet kivándorlása időpontjaként,

58 így minden bizonnyal 25 fő körül lehet azoknak a száma, kik ez évben hagyták el a községet. Eddigi becsléseink eredményeit támasztja alá az a tény is, hogy az 1910. évi népszámlálás Kál községben az akkor távollevők számát 248 főben állapítja meg.

59 Jóval élesebben vetődik fel a járásban a kivándorlás kérdése, mikor az 1910. évi katonai sorozáskor a 219 távollevő közül 172 bizonyítottan Amerikában tartózkodott,

60 leginkább engedély nélkül. 1911-től a kivándorlás hanyatlásának lehetünk tanúi, ami csak részint a hazai gazdasági okok következménye - magasra szökött napszámbér -, sokkal inkább az új kivándorlási törvény (1909. évi II. sz) korlátozásainak drasztikus hatása, s különösen két pontja bizonyult hatásosnak. A törvény 2. §-ának b. pontja: „Férfiszemélyek azon évi január hó 1-től kezdődőleg, melyben 17-ik életévüket betöltik, addig, míg a védtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettség alatt állnak, csak a belügyminiszternek a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg írásban kiadott engedélye alapján vándorolhatnak ki. Az engedély csak akkor adható meg, ha a folyamodó a belügyminiszter által 100-tól 1 000 K-ig terjedhető összegben megállapított óvadékot magyar koronaértékben előzetesen leteszi, "

61 valamint az a korlátozás, hogy azok a szülők vagy eltartók, akik 15 éven aluli gyermeküket, keresetképtelen vagy segélyre szoruló hozzátartozóikat hagynák itthon, csak az esetben kapnak útlevelet, ha a gondozásukra, illetve eltartásukra bízott egyénekről gondoskodnak. A törvény ismeretében nem csoda, hogy az egész országban megtorpan a kivándorlás, a későbbi visszavándorlók közül csak 3 fő kivándorlási éve 1911,

62 ami bizonnyal 10 fő alatti kivándorlót jelenthet ebben az évben. A visszavándorlás azonban felerősödött, s 1911-ben 24 felnőtt s 4 gyerek tért haza. 1912-ben ismét némi növekedést tapasztalunk, bár a „feszült külpolitikai helyzetre való tekintettel. . . a védköteles férfiszemélyek kivándorlását rendelettel ismét megtiltották, s . . .az ily személyek részére időközben kiállított útlevelek kézbesítésének mellőzését, illetve visszavonását rendelték e/."

63 Mégis később 7 ember „12-es" kivándorlónak vallotta magát,

64 s a megyében felderített szökések száma is látványosan megemelkedett.

65 Talán nem tévedünk, ha a községet legálisan és illegálisan elhagyók számát 10 fő körül állapítjuk meg. További hanyatlás következett be 1913-ban, melyben valószínűleg a balkáni háború hírei is közrejátszhattak. A 3 későbbi visszavándorló alapján ezt az évet is 10 fő alatti kivándorlót kibocsátó évek közé sorolom. 56. HML. V-242/a/38. 4. sz. Külföldről visszavándorló egyének községi nyilvántartása 57. Alispáni jelentés-1909. 21. 58. HML. V-242/a/38. 4. sz. 59. Alispáni jelentés-1910. 20. 60. HML. Alispáni ir. IV-404/b/5. 169. sz. 61. Magyar Törvénytár 1909. évi törvénycikkek 9. 62. HML. Káli ir. V-242/a/38. 4. sz. 63. Alispáni jelentés-1912. 25. 64. HML. Káli ir. V-242/a/38. 4. sz. 65. Útlevél nélkül 23 egyén szökött 266