Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Bujdosné Papp Györgyi: Az egri katolikus legényegylet története 1860–1990.

9. Munkarend és összejövetelek A legényegylet egyik közös programja a templomlátogatás volt. Míg egyleti székházuk nem volt, mindenki a lakóhelyéhez legközelebb eső templomba járt istentiszteletre. Nagyobb ünnepeken azonban együtt mentek a Bazilikába. Ilyen alkalom a Húsvét, a Karácsony, Szt. István napja, Szt. József ünnepe, Kisasszony napja, Úrnapja és Szt. Donát ünnepe volt. Az egyleti székház megnyitása után az irgalmasok templomát választották, ahová minden tag együtt járt szent gyónásra és közös áldozásra. A templomlátogatás mellett heti rendszerességgel találkoztak a székházban, ahol kiemelt feladattá vált a tanulás. Szükségük is volt erre, mert sok legénynek az írás és az olvasás nagy nehézséget okozott. A képzés azonban nehezen ment, mert a tankönyvek nagy része német nyelven íródott. Ennek ellenére lelkesedéssel indulhatott meg a hit-erkölcstan, egyházi-világi éneklés, társalgás, olvasás, írás, fogalmazás, könyvvezetés, számvetés, rajzolás, földleírás és a történelem tanulása. A tanulást segítették az egylet által előfizetett újságok és a könyvtárból kölcsönzött könyvek. TÓTH István, aki nyomdászként dolgozott, maga is gyarapította két sorozattal a könyvtárat. Az egyiket 1864ben, a másikat 1866-ban adta ki. TÓTH István szándéka az volt, hogy az iparos osztálynak olyan olvasmányt adjon, „amelyből mulatva tanulhatnak".

20 Megismerhették általa a külföldi legényegyletek működését, valamint írók, költők műveit olvashatták. TÓTH titkár szervezésében EGER közönsége 1862-ben és 1868-ban két munkakiállításon ismerhette meg iparosai termékeit. A tanulás és az egyleti munka után jutott idő a szórakozásra is. Rendszeressé váltak a nyári kirándulások a Tárkány völgyébe, és a Kaszinóban tartott táncvigalmak. Ezeken az iparosokon kívül szép számmal megjelentek Eger polgárai is. 10. Juttatások, jutalmak Aki szorgalmával vagy tehetségével kiérdemelte az elöljáróság figyelmét, az jutalmat és ösztöndíjat kaphatott. Gondoskodtak a betegekről úgy, hogy adománygyűjtő perselyt helyeztek el az egyletben, s ebből részesülhettek a rászorulók. Ha valaki kórházi ellátásra szorult, akkor az irgalmasok ingyenesen kezelték. Hálából az egylet alapszabályában rögzítették, hogy „A társulat föloszlatása esetén a netaláni összes birtoka az egri irgalmasnők javára essék."

21 Az egriek először nagyon elszigeteltek voltak, később levelezésbe kezdtek más honi és külhoni egyletekkel és felvették a kapcsolatot KOLPING-gal is. Azok a tagok, akik munkahiány miatt vándorolni voltak kénytelenek, levelükkel megkeresték az itthon maradt egyletista társaikat. //. Tóth István munkájának elismerése Az egri legényegylet elindítója és egyben 1860-69 között a titkára TÓTH István volt. Nagy érdemeket szerzett a szervezőmunkában, mozgatórugója, lelke volt a társaságnak, és a felvirágoztatásában is vitathatatlanul döntő szerepet játszott. Kapcsolatokat ápolt más egyesületekkel, részt vett a pesti, a temesvári, az óbudai, az esztergomi és más külföldi egyletek megalakításában. 1869-ben azonban lemondott titkári tisztéről, de a közösséget nem hagyta el. A védnökök sorába lépett, és adományaival támogatta a legényegyletet. TÓTH kiterjedt kapcsolatainak és országos megbecsülésének bizonyítéka, hogy a fővárosi legény20. TÓTH István 1890. 237. 21. HML. Heves vármegye egyesületi alapszabályainak levéltári gyűjteménye 1880-1944. IV^114. 1. r. sz. 242