Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Misóczki Lajos: Adatok Gyöngyös és a Mátra idegenforgalmához 1918-ig

//. Vendéglátói törekvések a 18. században Az 1600-as évek végéig nem beszélhetünk szervezett idegenforgalomról annak ellenére sem, hogy akár az ország távoli részeiről, akár külföldről érkeztek az utasok. Az utóbbiak közül Pinxner, A. 1693 decemberi átutazását említem.

13 Ugyanis szinte valamennyi csupán megpihent Gyöngyösön, huzamosabb ideig nem tartózkodott itt, azaz csak átutazott. Általában a következők miatt keresték fel a várost, és dolguk végeztével továbbmentek: 1. távoli helyiség volt úticéljuk, 2. személyes, itteni ügyeket intéztek. A több nap is megszálló, vásárra érkezők nem tekinthetők idegenforgalmi vendégeknek. Az ájtatos összejövetelek, vallásos gyülekezetek, búcsúk résztvevői szintén nem, mert azok egyházi jellegénél fogva nem a várossal vagy környékével szándékoztak ismerkedni. (Jelentős zarándokhely volt a Szt. Ferenc-rend kolostortemploma, ahová a messze híres Arany-pieta kegyszoborhoz sok ezren jöttek.)

14 A vendégfogadókat 1695 és 1702 között bővítették, az Angyal-csárdát hintók befogadására alkalmas nagy, fedett kocsiszínekkel. 1695-ben a város vendégfogadót létesített, amelyet bérlőknek adott át. Bérleti díja 1701/1702-ben 320 forint volt.

15 Sajnos a kuruc szabadságküzdelmek éveiben ismét visszaesett a vendéglátás, nemcsak a háborúskodás, hanem a biztonságos közlekedés akadályai miatt is. 1709/1710ben az utasforgalom csaknem teljesen megállt a már Kassáig vezető postavonalon, és a nagy vásárok is szüneteltek. Ugyanis pestisjárvány pusztította a város és a környék lakosságát.

16 Az 1720-1730-as évek vendéglátásának fejlődését az új, Farkas nevezetű vendégfogadó nyitása is mutatja. Gyöngyös gabonaforgalma mellett (Búza piactér, Oroszlán csárda) az élőállat kereskedelme is fellendült (Baromállás). Szarvasmarhát a jász- és a kunkerületekből is hoztak. Néha annyi volt a városban a vásárokra jött vendég, hogy sok kívül rekedt a fogadókon, és a lakosoknál talált szállást. A „békvártéllozott népség gyakran béborozgatván rhenitensé ( = összeférhetetlenné) vállt, és megh verte az Othonnt adókat", amint arról az 1735. november 21-én kelt feljegyzés is tanúskodik.

17 A hasonló gyakori eset miatt a gyöngyösi tanács az 1736. május 19-én rögzített rendeletével megtiltotta, hogy a lakosság, „Biró ur híre nélkül ( = tudta vagy engedélye nélkül) semmi féle jövevén embert szállásra bé nemfogadgyonak, aztis a' népnek hire tegyik ( = hirdessék ki)".

18 A 18. század második felében a vendégfogadókat ismét bővítik. Emeletet húznak a főépületekre, és a közegészségügy helyi követelményének megfelelően szintenként „tágas ürszékekre alkalmatos, ajtós helyiségeket", amelyek tisztítása rendszeressé vált.

19 Fakádakban egész éven át vizet kellett tárolni az esetleges tűz gyors eloltására. A megnőtt szállásnapok vagy vendégek számát nem ismerjük, illetve az utóbbival kapcsolatban csak a városi vendégfogadó forgalmát: 1730-ban 66, 1735-ben 41, 1740ben 76, 1745-ben 92, 1750-ben 222, 1755-ben 409.

2Ü A postavonal személyforgalma jelentősebb lehetett. Sajnos, az utóbbi fejlesztésével sem a város, sem a vármegye nem törődött. Magyarországon 1749-ben három irányban indult meg a kocsiposta ( = diligence = delizsánsz) forgalom. 1770-ben a Helytartótanács Gyöngyösön keresztül 13. PINXNER, A. 1694/1891, 428. L. még KARÁCSON Imre 1908, 123-124. 14. Az 1680. évi látogatásról 1. TÓTH Balázs 1944?, 8. 15. BACHÓ László, DEZSÉRI 1941, 264. 16. Gyöngyösi Szt. Rókus-kápolna. Magyar Umbria különszáma, 1946, 10-17. 17. Idézi HONTERT Rezső 6. 18. HML, Gyöngyös Város Tanácsának ülésjegyzőkönyvei, 4., 1731-1748. év, 4. köt., 317. lev. 19. SÁNDOR László 1961,3. 20. Uo.,5. 209