Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen

11., XXV. tábla 8.). Általánosan használt típusok a késő bronzkor folyamán, megtalálhatók variánsai a pilinyi, urnamezős, gávai és természetesen a kyjaticei kultúrában is.

25 Itt foglalkozunk részletesen azokkal a peremtöredékekkel, ahol az egyenes, vagy enyhén kihajló, duzzadt peremet jobbra dőlő ferde bevagdalásokkal díszítették (XII. tábla 1., XIII. tábla 17., XIV. tábla 15., 19., XIX. tábla 9., XXI. tábla 3.). A viszonylag nagyszámú töredék kb. felén a perem alatt szintén ferdén bevagdalt plasztikus borda fut (VIII. tábla 4., XI. tábla 10., XII. tábla 6., XXI. tábla 2., XXV. tábla 2., XXVI. tábla IL). A tagolt bordán ujj benyomássor található (XXV. tábla 5.), egy töredéken a díszítés az edény belső oldalán is folytatódik a bevagdalásnak megfelelően besimított vonalak formájában. Ide tartozik a tagolt bordáknál tárgyalt néhány bevagdalt töredék is (XIV. tábla 16., XVII. tábla 1., 4., 22.). Egyedi díszítésű az a darab, ahol a duzzadt, széles peremrészt mindkét irányban bevagdalták X alakú motívumot alakítva ki ezzel (XX. tábla 7.). Hasonló motívum található a perem alatti bordán (XIII. tábla 18., XXI. tábla 6.) és a perem tetején (XVI. tábla 11.) is egy-egy darabnál. A töredékek nagy része a barna rétegből, a 3. ház, 5. ház, V. szelvény 0-20 cm közé eső részéből származik, de előfordul más felületben, a fekete rétegben is. Megvizsgáltuk, hogy a Kárpát-medence és a környező területek késő bronzkori, kora vaskori leletanyagában hol és milyen arányban fordul elő ez a díszítési mód. A kyjaticei kultúra korai és klasszikus szakaszára nem jellemző, a publikált anyagban - Bükkszentlászló kivételével - csak Sajószentpéter-Vízmű területéről közöltek egy ferdén bevagdalt peremű darabot.

26 A Bükkszentlászló-nagysánci földvár leletei között viszont nagy számban fordul elő, Párducz Mihály előzetes közleményében a leletanyagból kiemelt 7 db töredékből 4 db ugyanilyen díszítésű, sőt 3 töredéken a perem alatt megtaláljuk a párhuzamosan futó, ferdén (jobbra dőlően) bevagdalt plasztikus bordát is.

27 A Bükkszentlászló-nagysánci kyjaticei földvár (vagy legalábbis egy szakasza) a Hallstatt B

2 időszakra datálható az itt talált bronz depotleletek (nyereghátú, szemüveg alakú fibulák) alapján.

28 A leletekben talált kisméretű bronz tokosbalták erdélyi eredetűek, a Tisza vidéken a preszkíta kor első szakaszába tartoznak. Keleti eredetűek, a preszkíta leletanyagban jelennek meg a füles bronz falerák is, mindez a hegyvidéken továbbélő kyjaticei népesség és a keleti eredetű tárgyakat magával hozó preszkíta lakosság kereskedelmi kapcsolataira utal. Visszatérve a töredékekhez: a gávai kultúra anyagában általában behajló vagy egyenes peremű táltöredékeket díszít a rovátkolt minta. Az esetek nagy részében ez balra dől,

29 a perem nem duzzadt és a publikált anyagban nem fordul elő párhuzamosan futó bevagdalt bordával kombinálva. Néhány esetben megtalálható a gávai leletek között a jobbra dőlő perembevagdalás is.

30 A dunántúli urnamezős kultúra hagyatékából csak egy-egy töredéket ismerünk, amit hasonlóan díszítettek.

31 A rovátkolt mintával díszített cserepek telepeken kerültek elő, a házikerámia díszítésére használták, elég jellegtelen motívum. A preszkíta népesség, a mezőcsáti csoport leleteit depotleletekből és sírokból ismerjük, innen nem került elő díszítéstípusunk párhuzama. Kivételt képez Algyő 25. KEMENCZEI Tibor 1984. (Ózd-Kőalja) XCI. t. 6., 8., 10., XCH. t. 6., (Sajókeresztúr) XCIII. t. 12. stb. 26. KEMENCZEI Tibor 1984. XCIV. t. 3. 27. PÁRDUCZ Mihály 1970. 99., 3. t. 2., 5., 6., 7. 28. KEMENCZEI Tibor 1966/b. 62.; KEMENCZEI Tibor 1984. 55. CXXIII. t. b-c. 29. KEMENCZEI Tibor 1984. (Köröm) CXXXVI. t. 11., CXXXVII. t. 7., 16., CXXXVIII. t. 9., CXLVI. t. 21. Sona DEMETEROVÁ 1986. Tab. IV. 3., 5., 6., Tab. V. 2. 30. KEMENCZEI Tibor 1984. (Köröm) CXLI. t. 15., CXLII. t. 2., 6., 10., CXLIV. t. 3., (Prügy) CLL t. 9.,CLIV. t. 4., 22. 31. PATEK Erzsébet 1968. (Szentendre) XXXVII. t. 3., (Környe) CXVI. t. 13., 14. 17