Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Szabó J. József: Régészeti adatok a Heves megyei középkori Szikszó falu történetéhez

A sírok és leleteik értékelése, időrendi helyzete A temetkezési szokásokkal kapcsolatos, általánosító érvényű következtetések levonását nehezíti a kis esetszám, illetve a nagymérvű újkori bolygatások. Több esetben megállapítható volt, hogy a sírgödröt nem ásták bele a sárga altalajba, inkább csak a fekete humuszréteg aljáig. Ezekben az esetekben a sírgödör formája nem volt kivehető. A megfigyelhető esetekben a sírgödrök rendszerint lekerekített sarkú, téglalap formát mutattak, csak néhány sírgödör tért el ettől a trapéz alak felé. A tájolás tekintetében domináns a nyugat-keleti irány, az ettől eltérő két szélső érték 80° (14. sír), illetve 113° (39. sír). Koporsóra utaló famaradványok a 2., 5., 15. sírban fordultak elő; mivel szögeket nem találtunk, így minden bizonnyal olyan szög nélküli konstrukcióval kell számolnunk, mint amilyenek a szakonyi, XI. századi

5 és más, ugyanilyen korú temetőben

6 előkerültek; a 19. sírban talált vastárgyat (11. kép 3.) semmiképpen sem tartjuk koporsószegnek. A 27. sír esetében nem tudjuk teljes bizonyossággal megítélni, hogy a bal mellkas felett talált kő a más, hasonló korú sírokban megfigyelt, rituális cselekedet

7 emléke-e. Pénzérméknek halotti obulusként való használatával találkozunk a 10., 14. és 38. sírokban, mindegyik esetben I. András király (1046-1060) érmeiről van szó. A XI. században gyakori, hogy a halott számára a túlvilági útra cserépedénybe vele temetett étel-ital helyett pénzt adnak,

8 azonban e szokás megléte a temetőt használó egyének vagy közösség szubjektív gyakorlatától függött.

9 A temetőrészletben több esetben sajátos kéztartási módot figyelhettünk meg. A 17. és a 34. sírnál a bal alkart hajlították a medence felső részére, a 24. és 36. sírnál mindkét kéz a medence középső részén nyugszik, hasonló esetekkel pogány kori temetkezéseknél is találkozunk.

10 A 40. sírnak az ágyékcsigolyák felett keresztbe fektetett két alkarja viszont lehet, hogy keresztény szokásra utal." A temető használati idejének meghatározásában a legfontosabb fogódzót az I. András király (1046-1060) által veretett, halotti obulusként használt ezüstpénzek (10. kép 5-6., 11. kép 8.) jelentik, egyértelművé teszik a XI. század közepére, második felére történő keltezést. Más temetők elemzése is azt mutatja, hogy I. András pénzeivel együtt fordulnak elő az olyan fonott és sodrott gyűrűk, mint amilyenek a mi esetünkben az 1., 2. és 6. sírban (10. kép 1-3.) jöttek elő.

I2 Az előzőekből adódó keltezési lehetőségeknek nem mondanak ellent a füzesabonyi, 19. és 20. sírban előforduló, S végű haj karikák (11. kép 4-7.) sem.

13 Jellemző ékszertípusa ennek az időszaknak a 8. sírban talált, fóliával díszített gyöngy (10. kép 6.).

14 5. GÖMÖRI János 1984. 94-96. 6. TETTAMANTI Sarolta 1975. 93-94. 7. TETTAMANTI Sarolta 1975. 95. 8. SZŐKE Béla 1962. 91-92. 9. KOVÁCS László 1988. 288-294. 10. SZABÓ János Győző 1980. 73., 83. 11. SZABÓ János Győző 1984. 88-89. 12. GIESLER, Jochen 1981. 109., 113., 145. A Füzesabonyban feltárt példányok az itt említett, 29. és 30. típusnak felelnek meg. A 30. típusnak ennél korábbi megjelenésére vonatkozóan 1. SZŐKE Béla-VÁNDOR László 1981. 13. GIESLER, Jochen 1981.104-109.; összefoglalóan 1. még SZABÓ János Győző 1980. 69-70. 14. SZŐKE Béla 1962. 89-90. 163