Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bóna István: Szabó János Győző (1929–1986)

számára a Hatvani-kultúra alapvető fontosságú zaránki és tiszatardosi leleteit, avagy a Pilinyi-kultúra leleteit. Az őskorból is a Kelet izgatta: a preszkíta és szkíta kor. Egyetlen őskori témájú publikációja, a hevesi szkíta temető feldolgozása, kis remekmű, amelyben a nemzetközi szakirodalom tőle megszokott fölényes ismeretében tekinti át a korszak bonyolult etnikai viszonyait. A munkán végig átüt a megelőző, preszkíta vaskor - ha lehet - még alaposabb ismerete. E nagyon hézagosan kutatott korszakból hazánkban a második legjelentősebb leletegyüttest ásogatta össze, 9 lelőhelyről közel 50 jól megfigyelt temetkezést - ez a Magyarországon ismert preszkíta lelőhelyek és temetők fele, illetve a sírok egyharmada! Más őskori korszakokból is fontos sírok, temetők maradtak ránk tőle, a Bodrogkeresztúri-kultúra sírjai Tenkről, Füzesabonyból az eponym kultúra fontos kis temetője, Maklár-Koszpériumból a Halomsíros-kultúra egyetlen nagykiterjedésű észak-magyarországi temetője (156 sír), kelta telep Sirokról, kelta sírok Jászjákóhalmáról, Besenyszög-Szőrhátról, Hortról, Hatvanból, az utóbbi helyről még állatfejes edény is. Más volt a helyzet a római korban. A Keletről jött iráni szarmaták, mint topográfiai témájú munkáiból kitűnik, nagyon érdekelték. Bár legszebb korai jazyg sírját (Tarnaméra-Urak dűlője) baráti önzetlenségből átengedte a korai jazyg emlékanyag feldolgozójának, tudjuk, hogy szarmata tárgyú ásatásaiból összefoglaló munkát készült írni. Mivel nem szarmata leleteknek, hanem jól megfigyelt, jól dokumentált ásatásoknak vagyunk híján, csak sajnálhatjuk, hogy kisebb-nagyobb szarmata temetőiről (köztük a legjelentősebb Kál-Hevesi út 31 sírja) nem készült el a beígért munka. A népvándorláskor germán népeinek hagyatékával kevés alkalma volt találkozni, noha 1955-ben ő fejezte be a szandaszőlősi nagy gepida temető feltárását. Két Heves megyei dúsgazdag sírleletét (Tárnáméra, Domoszló) és érdekes kis temetőjét (Kisköre) a készülő Gepida Corpusban kívánta közölni, szándékát a corpus szerkesztője tiszteletben tartja s teljesíteni fogja. Saját és mások kutatásai nyomán elsőnek figyelt fel arra (1970), hogy a 6. századi Gepidia az egykori szarmata-római sáncrendszeren belül terült el, csupán északnyugati határa terjedt a Zagyva folyóig. Ugyanott mutatott rá a Csörszárok hasonló szerepére a korai avarság északi települési határával kapcsolatban. Az avarokkal érkezünk el Szabó János Győző igazi kutatási területére, a népvándorlás korba. Már 1951-ben alkalma volt eredetiben megismerkedni a mindmáig legnagyobb s leggazdagabb leletanyaggal, a keszthelyivel, amelyet e sorok írójával vállvetve igyekezett azonosítani, rendezni. Ugyanazon év őszén egyes-egyedül ő tárta fel, rajzolta, térképezte a keszthely-fenékpusztai 9. századi temető első 15-20 sírját, remélhetőleg egyszer még haza kerül külföldön lappangó, eredeti dokumentációja! Később is résztvett nagy avar temetőink mentésében, ásatásában, az ásatásokat Környén (1955) és Pilismarói-Basaharcon (1959) egy ideig ő vezette. László Gyula professzortól kapott diplomamunkáját, Pilismarót-Öregek dűlő avar temetőjét nagy alapossággal dolgozta fel (1953), a munka legértékesebb része, a mesteri fülbevaló-kronológia azonban sajnálatos módon kimaradt a temető angol nyelvű publikációjából (1975). Szolnoki korszakára esik az avar kor unikális jelentőségű sírjainak megmentése Kaposvári Gyulával együtt Kunhegyes-Bánhalmán. A sírok még Magyarországon is eldugottnak számító helyen megjelent publikációjához fűzött tanulmánya a népvándorlás kori művészet iráni és belső-ázsiai motívumkincsének módszeres áttekintése és értelmezése, a kor művészeti és vallástörténeti tárháza, amelyből idézve vagy idézés nélkül mindmáig sokan merítenek. Az Egerbe kerülése utáni évben elkezdett ásatásainak első évtizede tükröződik gyors egymásutánban megjelentetett három avar tanulmányából, amelyek a magyar avarkutatásban osztatlan elismerést sőt sikert arattak - nagy kár, hogy a nemzetközi avarkutatás annak ellenére sem ismeri őket, hogy népvándorlás kori kutatásunk 19457