Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Dienes István: Búcsúbeszéd Szabó János Győző koporsója fölött

a magyarok lettek volna. Fasiszta néppé való nyilvánításunk oly népszerű tétele a szomszédságunkban élő, erőszakosan elcsatolt területeken maradt magyarság üldözését, kitelepítését, deportálását célozta; vagyis a valójában szintén soknemzetiségű utódállamok nemzeti állammá való átszervezésének - hogy úgy mondjam - „sajátos útját" jelentette. Úgy gondoltuk, ahogy ma kommunista politikusok is vallják, hogy a megvalósuló szocializmus Európa élvonalához való felzárkózásunkat kell hogy jelentse, amelyhez a „némethiászlói" minőség forradalma révén, a nép értelmiséggé emelésével és a magyarság legjavának a tényleges hatalomba való iktatásával juthatunk el. Mindezek a fölöttébb eretnek gondolatok, amelyek lassan a párt- és kormányprogram részei is lehetnének, a mi különös - magunk szervezte - tanulóköreinkben, a késő éjszakába nyúló beszélgetéseken hangzottak el, melyeknek egyik spiritus rektora olvasottságod, műveltséged, európai látóköröd, nagyszerű könyvtárad révén - okvetlenül Te voltál. Felejthetetlen emlékem marad összejöveteleink számos színtere: Mindenekelőtt a ti kőbányai otthonotok, amely Bóna Pistát is befogadta, és amelyet - ma már nem tudni, milyen rejtélyes oknál fogva - mindig a kisvárosi hangulatú Hölgy utcai hűs duffart felől, nem pedig a Korponai útról közelítettem meg. Talán azért, hogy a Te udvarra nyíló ablakod megkocogtassam, jelezve jöttömet? A „csengőfrász" időszakában valószínűleg rejtjel volt ez arra, hogy jó barát érkezik. Aztán emlékszel? - ott volt az én Boráros téri - a barátok bizonyára találó megfigyelése szerint - koporsó alakú albérleti szobám; igaz, ami igaz: fűthetetlen, tehát ősztől tavaszig rideg, ráadásul örök sötétségbe borult, hiszen a háború után még egy évtizedig LÉGÓ-s elsötétítő papírral fedett ablakú, afféle Dosztojevszkij-hősökhöz illő hajlék. És Kiss Gyurka barátunk Happy Street-i (azaz Víg utcai) lakhelye, a mi biológiai felvilágosításunkat szolgáló környékével, hiszen ott még egy ideig működtek a vöröslámpás házak, „olcsó angyalaikkal". Szinte hallom, ahogy közelítünk és nagy átéléssel skandálod Kosztolányi idevonatkozó csodálatos strófáját: „Lecsuklik minden pilla most / nem is találsz több villamost / így járok én is itt gyalog / s köröttem olcsó angyalok." Olykor egy-egy semleges hely a helyszín, amilyen az erősen kétes hírű Sabaria étterem, ahol Bécs Ernő bölcsész-költő barátunk a hölgyek szívének meghódítására rendszerint „A kandúr" című versét adta elő, hol ingyenes mulatságként, hol egy flaska bor fejében. De hol vannak e régi barátok? A világfinak tartott Kiss Gyurkát épp egy évtizede, a bikaerős - szinte halhatatlannak látszó - Bécs Ernőt egy éve temettük el, éppúgy idő előtt, mint most Téged. Úgy látszik, e nemzedék szép lassan kimúlik a világból. Diákéveink barátsága oly mély volt, hogy egyházi esküvőmet egy kis kelenvölgyi kápolnában Gioni barátom szervezte meg, mert e templomnak egy ismerős apát volt a lelkésze, aki titokban, a sekrestye felől az oltár elé terelve minket - mintegy Rómeó és Júliaként - adott össze feleségemmel. Ne feledjük: az 50-es éveket írtuk, semmiképp nem akartuk dobra verni, hogy a frigyre az egyház áldását kérjük. Cserében: Gioni az én tenyérnyi lakásomban tartotta meg legénybúcsúját. És így, vég nélkül sorolhatnám, mi minden kapcsolt össze minket e - 3 év híján - négy évtizedes barátság során. Számomra a legkevésbé sem volt meglepetés, hogy Gioni barátom oly kitűnő szakember lett, hiszen már IV. éves korában - Bóna Pistával közösen - László Gyula megbízásából egy egész délelőttön át beszámolót tartottak nekünk - akkori III. éveseknek - a különféle germán törzsek történetéről és hagyatékáról, mindketten professzori alapossággal. Egy egész szakma tanúsíthatja, milyen nagyszerű ember is volt a barátunk: a régészetnek minden ágát - az őskortól a középkorig - egyformán művelte, de vérbeli történészként is megállta a helyét, hiszen az egri várkapitányokról is tudott újat-érdekeset mondani. Ásatásaiban - melyek száma közel száz lehet - aligha akadt precízebb ember nálánál. 714