Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bóna István: Szabó János Győző (1929–1986)

minden humán tudomány rajongója és értője. 1948-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1949-től régészetet hallgatott. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán töltött gyakorlóév (1952/53) után egy évig a Szentesi Múzeum megbízott igazgatója és régésze volt. Onnan helyezték át az alakulóban lévő Szolnok Megyei Múzeumhoz, amelynek négy évig volt munkatársa. 1958 őszén került Egerbe, a Heves Megyei Múzeumok sokáig egyetlen régészének haláláig az egri Dobó István Vármúzeum volt a munkahelye. Igazi kibontakozására Egerben került sor, mégpedig páratlan gyorsasággal és energiával. E sorok írója jól ismerte az egri múzeum szinte reménytelen régészeti helyzetét, az 50-es évek elején jóformán még születőben sem volt a gyűjtemény, a megye nagyobb része régészeti fehér foltnak számított. Tíz évvel később jól berendezett régészeti raktár fogadta a látogatót, polcain fel a mennyezetig példás rendben sorakoztak a restaurált, rendezett, leltározott leletek. Mindez Szabó János Győző munkájának eredménye volt. Fáradhatatlanul járta a megyét - akkoriban még motorkerékpáron - s egy évtized alatt a neohtikumtól a késő középkorig mintegy 100 lelőhelyen végzett kutatást, ásatást. Már amennyit végezhetett, hiszen megyéje akkortájt s még jó darabig alig áldozott a régészet ügyének. Korai lendületét az általa szerkesztett Egri Vár Híradója kiadvány első hét számában olvasható évi kutatási beszámolók, egy 1963-ban közreadott kutatási áttekintés, majd pedig a Heves Megye Műemlékei kötetben 1969-ben megjelent Heves megye régészeti emlékei című összefoglalások tükrözik. Az utóbbi munkában közölt 6 elterjedési térkép 1966/67-ig 87 olyan lelőhelyet tüntet fel, amelyen Szabó János Győző kutatott. Bízvást elmondható, ekkor s általa született meg Heves megye modern régészete! Párhuzamosan bontakozott ki szakirodalmi munkássága, amelyről nehéz írni. Nem szerette az országos nyilvánosságot, egy-két felkérést leszámítva nem publikált nemzetközileg is számontartott régészeti folyóiratainkban. Emiatt neve a megérdemeltnél sokkal kevésbé ismert határainkon kívül. A hazai nyilvános szerepléstől is húzódozott, csak későn, s baráti unszolásra vállalkozott arra is, hogy a bölcsészdoktori címet megszerezze. Elsősorban megyéjén keresztül szolgálta a régészet ügyét. Fő művei, kevés kivétellel, Heves megyében jelentek meg. Magyarul, általában rövid idegennyelvű kivonattal. Kis remekművek ezek, amelyek elmélyült szakirodalmi ismeretekről tanúskodnak. Szerzőjük mindent ismert és olvasott, mindenhez alkotóan s egyben kritikusan szólt hozzá, bár korai munkáiban sokszor találkozunk jóindulatú hiszékenységgel is. Az utolsó évtizedben kis autóján gyakran feltűnt az országban folyó új ásatásokon, mivel minden eredményről naprakészen szeretett értesülni. A magyar szakirodalom fejlődésére nagy hatást gyakorló műveit (például a Sarud I-IV. monográfiát) itthon ma már kézikönyvként használják. Sajnálatos hát, hogy életművével - e szomorú lehetőséget felhasználva - utólag kellett megismertetni a nemzetközi archeológiát. Kettős szakterületéből mindvégig hű maradt az őskorhoz is. Olyannyira, hogy Heves megye őskorát a neohtikumtól a vaskor végéig az ő gyűjtései és ásatásai révén tudta első ízben felvázolni a kutatás (1969). A Szabó János Győző kutatása nyomán idézett 51 őskori lelőhely azonban már akkoriban is csak a kiemelkedőket jelentette, terepbejárásai gyakran a sokszorosát eredményezték, így például 1963-ra a bronzkori Pilinyi-kultúra nem kevesebb, mint 30 települését. Az őskor korai szakaszai kevésbé érdekelték, még ha szenzációs leletről volt is szó. Ilyen szentesi korszakából a Köröskultúra felgyő-újmajori madáredénye, szolnoki korszakából Szandaszőlős és SzolnokSzöllősi halom két kora bronzkori Nagyrévi-kultúrás temetője. Az utóbbiak készséges átengedésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1963-ban körvonalazhatóvá vált a Nagyrévi-kultúra Ökörhalom fázisa. Hasonló készséggel engedte át a szakmonográfiák 6