Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Korompai János: Adatok a Gárdonyiról elnevezett irodalmi társaságok történetéhez

sen megjelenő sajtóterméke. A felhíváshoz csatolva megtaláltuk Bálinth Árpád ügyvezető titkár nemleges jelentésének fogalmazványát. Annak tisztázása, hogy a társaság az ötvenes években hogyan szűnt meg, további kutatást igényel. • II. GÁRDONYI GÉZA TÁRSASÁG, EGER Tevékenysége 1923-tól 1945-ig A budapesti Országos Gárdonyi Társaság megalakulásával csaknem egy időben Egerben is létrejött egy hasonló egyesülés, amelynek pecsétjén „Gárdonyi Társaság Eger 1923" szöveg olvasható. Az egri társaság megalakulásának okait keresve mérlegelnünk kell a fővárosi társaság ismertetésekor sorra vett általános magyar viszonyokat, az elvesztett háború és az igazságtalan békefeltételek miatt érzett elkeseredést, ennek következményeképpen a hazafias és irredenta érzések élesztgetésének nemzeti programját, de tekintetbe kell vennünk számos fontos helyi adottságot is. Gárdonyi Géza 1897-ben költözött Egerbe, a híres vár mögötti Sánc-negyed Hóhérdomb nevezetű magaslatára. Itt alakította ki végleges fészkét, itt élt és dolgozott huszonöt éven át, 1922. október 30-án bekövetkezett haláláig. Igaz, visszavonult életmódja adott valami alapot az „egri remete" elnevezéshez, de ilyen hosszú időn keresztül mégsem maradhatott a városban ismeretlen. Az Egri csillagok megjelenése (1901) után, de különösen attól kezdve, hogy 1912-ben utcát neveztek el róla, a legegyszerűbb ember is tudott a város híres lakosáról. Azonkívül Gárdonyi elzárkózottsága sem volt teljes. Szívesen szóba állt szomszédaival, és baráti köre is alakult a városban, amelyhez elsősorban „tanárfélék", művészeti érdeklődésű emberek, papok és városi vezetők tartoztak. Borsodi László, Halászy Cézár, Setét Sándor, Tordai Ányos és más ismert egriek gyakran felkapaszkodtak a dombra a Gárdonyi-házhoz, és az író is elidőzött néha egy-egy pohár bor mellett barátai között. Élete utolsó szakaszában Gárdonyi Géza a magyar irodalom tekintélyes személyisége lett. Tanítványok, kortárs írók gyakran felkeresték; az újságírók kíváncsiskodását pedig már szinte tehernek vette. Halála Egerre nagy gyászt hozott, temetése pedig óriási tüntetés volt, és a Gárdonyi-kultusz azonnal megnyíló bőséges forrása lett. Elárvult lakóházára, amelyet negyedszázadon át egyedül ő használt, az ugyanazon a telken épített másik házban élő családnak nem volt szüksége. Lakat került az ajtajára. Azonban a rajongók és a kíváncsiak rövidesen, már a temetést követő hónapokban csapatostól keresték fel a házat. Látni akarták az elhagyottá vált írói műhelyt. A család tagjai - különösen a legidősebb fiú, Gárdonyi Sándor - szívesen körülvezette a vendégeket atyja szobáiban és lelkesedéssel beszélt a házról. A berendezés, a könyvtár helyén maradt. Okkal mondjuk, hogy Gárdonyi Géza egykori lakóházából természetes módon, magától irodalmi emlékmúzeum lett. A sokiskolájú város tanárai között számos barátja volt Gárdonyinak. Ez a körülmény is indokolja, hogy a temetés után pár hónappal, 1923 februárjában létrejött a nevét viselő'egri irodalmi társaság. Az új szervezetről sok mindent megtudhatunk az Egri Nyomda RT-nél készült 1924-es Első Évkönyv-bőX. A 191 oldal terjedelmű fűzött könyv első szembeötlő érdekessége, hogy az az alig pár hónapja megalakult egri Gárdonyi Társaságnak már második kiadványa. Gondoljunk a könyvkiadás mai lassúságára, akkor bizonyára meglepő, hogy az 1923-ban szervezett egyesület 1924-ben már évkönyvet ad ki, amelynek előszava 1924. augusztus 24-én kelt és a kiadvány már 1924 vége előtt forgalomba került. Praktikus célzattal még 1925-ös naptárat is iktattak bele. Manapság az anyagi nehézsé665